K u l t ú r a   AJÁNLÓ

A XX. századi magyar próza egyik legnagyobbja Sánta Ferenc (Brassó, 1927 – Budapest, 2008). Gyerek-és fiatalkorát Erdélyben töltöt­te, 1944-ben települt át a csa­lád. Ez nagyon meghatározta erős, színes nyelvét, stílusát és részben élményvilágát. Több műve – Az ötödik pecsét, Húsz óra – a megfilmesítéssel még híresebbé tette.

Most egy válogatott novellás kötetét ajánlanám. Az Isten a szekéren darabjai részben a szegényparaszti világ nemzeti sorssá nőtt egyéni tragédiáit, másrészt a világháború és a nácizmus borzalmait festik. Sánta igazi sajátos hangját naturalizmus, groteszk, abszurd világ és a meghitt, megértő humor jellemzi. Mélyen a keresztény erkölcsben gyökerező, azt tuda­tosan, határozottan valló íróegyéniség.

A címadó novella egy idősödő parasztember munká­ból való hazatérésének mesés, fantasztikus, mégis vaskosan realisztikus története. Találkozik egy öreg­emberrel, az Istennel, együtt mennek haza, és valójá­ban megtér. Olyan pillanat ez, amit nehéz elmesélni, csak az érti igazán, aki átélte, mégis a valós, mély egzisztenciális élményt sugározza.

Sánta Ferencről csak pár sort tudtam dadogni, de talán kedvet adtam a mély, hiteles világával való személyes találkozásra, a vele való megismerkedésre.

Hortoványi Jenő

Új Város – 2016. április