Életmód  PSZICHOLÓGIA

 Enrico Molinari

Régi problémák és újfajta zavarok. Az önajándékozás terápiás értéke.

Sokak szerint hanyatlóban van a pszichológusi hivatás, pe­dig még mindig nagy szük­ség van a pszichológusokra, hisz a pszichés problémák száma egyenes arányban növekszik azokkal a nehézségekkel, amelyeket az emberek tapasztalnak mind sze­mélyes, mind társadalmi szinten. A neurológiai tudományok leírják a tüneteket, de nem adnak rá ma­gyarázatot, hogy miért alakulnak ki. A pszichológia azonban próbál egy­fajta értelmezést nyújtani, megérteni a mentális folyamatokat, a neurofi­ziológiából a pszichébe való átlépés mechanizmusait. A pszichológus többek között egy másfajta néző­pontot nyújthat páciensének, az em­berek ugyanis gyakran ugyanazokat a hibákat követik el egész életükben. A nehézségektől szenvedő ember meghallgatása egy másik nagyon fontos része a pszichológus tevé­kenységének, mivel egy meg nem osztott fájdalom, betegség vagy ne­hézség felerősödik; míg megosztása csökkenti a szenvedést, és akár új le­hetőségek felfedezéséhez is vezethet.

A pszichés problémák gyökere

Az ember az egyetlen élőlény, amely tudatában van saját végzetének/végességének. Valószínűleg erre vezethe­tő vissza sok pszichés probléma. Ha nem fogadjuk el tuda­tosan korlátainkat, az sokféle mentális zavarhoz vezethet. Az idők során az emberek többféle módszerhez folyamod­tak e probléma kezelésére. Az állatok létezésük teljességébe születnek, az ember ezt csak egy hosszú gondozási folya­mat után éri el, a szülei és mások segítsége által. Tehát a genetikai örökségünkön túl megkaptunk egy pszichológi­ai és környezeti örökséget is, amely elősegíti jólétünket a földön, lehetőségeket kínál, de egyben korlátokat is állít. A probléma mindig ugyanaz: a másokkal való együttélés nehézsége. A nyelven keresztül kommunikálunk egymás­sal, ez azonban különbségeinkből adódóan sok félreértés forrása lehet. A pszichikai élet csak ebben áll, a kapcsola­tokban, és nem a javakban vagy a tulajdonunkban levő tár­gyakban. Könnyű beszélni a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatokról, a megvalósításuk ellenben nehéz! Miért van az például, hogy olyan sok pár megy szét? Azért, mert a párkapcsolat egy nagy kihívás: összekötjük az életünket egy olyan emberrel, akivel nem egy családból származunk, így két teljesen különböző élettörténetet osztunk meg egy­mással. Más az életfelfogásunk a gyereknevelésről, az étke­zésről és a lakásról, hogy a férfi és női különbségekről ne is beszéljünk. Két különböző világnézet összetartása sem egy­szerű. Az elején még segít a szerelem, előbb-utóbb azonban előtörnek a különbségek, és ezért bátorságra van szüksé­günk ahhoz, hogy újból és újból megújítsuk a kapcsolatun­kat. Még a gyerekekkel is szükség van egymás kölcsönös, újbóli megismerésére, felfedezésére, hisz növekednek, és egy, a mienktől eltérő gyerekkort és fiatalságot tapasztalnak meg. Másfajta érési folyamaton mennek keresztül, s még talán a családalapításban is új utakat járnak be.

A legelterjedtebb zavarok

A mentális zavarok a történelem különböző időszakai­ban különböző módokon törnek felszínre. Manapság négy fő típusról beszélhetünk: étkezési, depresszív, kényszeres és narcisztikus zavarokról. Régen az ember valamilyen fel­sőbb istenséget imádott, napjainkban inkább önmagáért rajong: elég csak a testtel való túlzott törődésre gondolni. A legnagyobb probléma az, hogy ezek az emberek mind magányosan szenvednek. Tehát ha valaki próbál elrejtőzni a túlzott fogyókúra vagy az elhízás, esetleg a pánikrohamok mögé, az gyakran nem takar mást, mint egy drámai segély­kiáltást, a kapcsolatok megújítására való törekvést, hogy valaki figyeljen rá, hogy fontos legyen valaki számára.

Az önátadás

Ahhoz, hogy jól éljünk, mindannyiunknak szüksége van az önmegvalósításra, de emellett az egymáshoz tartozásra is. Senki sem valósíthatja meg önmagát mások ellenében, vagy társak nélkül. Semmilyen esetben sem lehetünk bol­dogok egyedül. Az összefogás, az adakozás (és az önátadás) tapasztalata jó hatással van ránk, javítja a mentális egész­séget. Sajnos a társadalom manapság inkább a (gazdasági) versenyhelyzetnek megfelelően rendezkedett be, és nem a biológia alapján, amelyre sokkal inkább jellemző az egye­sülés: ahol egy új élet létrehozásához két sejt szükséges. A történelemben is – nem véletlenül – azok az emberek él­tek és fejlődtek tovább, akik megfelelően ki tudták fejezni saját érzelmeiket, és értelmezni másokét; akik kapcsolatot tudtak létesíteni a hozzájuk hasonlókkal, hogy szembe néz­hessenek a helyzetükből adódó esendőségükkel, és ennek kihívásaival.

Ha egy pszichológiai terápia sikeresen zárul, a személy képessé válik arra, hogy szembenézzen a világgal, de arra is, hogy átadja önmagát, hogy teremtsen, hogy személyes hozzájárulását adja mások életéhez. Az igazi gyógyulás az adakozásra való képesség, a kölcsönösség előremozdítása. Manapság az emberi kapcsolatok kiüresedését éljük meg, soha sincs elég időnk, miközben a legnagyobb ajándék, amit adhatunk, az pont az idő. Tehetjük ezt azáltal, hogy időt szentelünk mások meghallgatására, mert egymás sze­mélyiségének újbóli felfedezése élettörténetünk megosztá­sán keresztül történik. A meghallgatásra mindannyian ké­pesek vagyunk, az idő pedig a legértékesebb kincsünk.

Forrás: CN

Fordította: Szeles Ági

Fotó: CN (2)

Új Város – 2016. április