A kőszáli kecskék királya
Mese 3-TÓL 99 ÉVES GYEREKEKNEK
Lauretta Perassi
Történt egyszer, hogy a kőszáli kecskék versenyt rendeztek maguk között: aki legelőször felér a Kristályhegy csúcsára, azt fogják királlyá koronázni. Szeverin, a mormotafiú elhatározta, hogy Hófehérnek fog drukkolni, s a versengés kezdetétől le sem vette szemét választottjáról.
Hófehér sebesen galoppozott a fennsíkon át, majd felszökött a sziklás meredélyre. A szél azonban egyre erősebben fújt, szürke fellegek gyülekeztek az égen. „Én aztán nem ijedek meg tőletek!” – rikkantotta Hófehér a viharfelhők felé, s már a csúcs alatt járt, a célegyenesben.
Ám ebben a pillanatban, szinte válaszként elsötétült az ég, kitört az igazi égiháború, villámok csapkodtak, mennydörgés rázta a tájat. A vad szél nem kímélte a kőszáli kecskét, jégdarabok szúródtak a hátába, szinte levegőt sem kapott. Hófehér lassan lehorgasztotta a fejét, és elkezdett óvatosan lefelé ereszkedni. „Neee!” – ugrott fel a helyéről Szeverin – „Kérlek, könyörgöm, ne fordulj vissza, elveszítjük a versenyt!” A kecske azonban nem hallgatott a bátorító szavakra, ezért Szeverin így folytatta: „Gyáva nyúl! Anyámasszony katonája! Ostoba hencegő! Üresfejű!” Talán nem minden mondata illett a helyzethez, de jól érzékeltették a mormotafiú haragját.
„Mit kiáltozol, Szeverin?” – kérdezte az anyukája, aki ekkor ért csak oda.
„Anya! Ha itt lettél volna, és velem drukkoltál volna, akkor talán Hófehér nem adja fel és nem fordul vissza.”
„Ahelyett, hogy rikoltoznál, nézz csak oda mi történik!”
Szeverin eddig még a szemét is eltakarta, hogy ne kelljen végignéznie választottja csúfos ereszkedését, most felnézett, és felkiáltott: „Egy arany szivárványkorona van Hófehér fején! De hát nem is győzött, hogyan lehetséges ez?”
„Az igaz, hogy nem nyert a versenyen, de valamit mégis sikerült legyőznie. Tapsold meg, kicsim, és tanulj tőle: nagy bátorság kell ahhoz, hogy felismerjük, vannak nálunk nagyobb dolgok, melyek előtt térdet kell hajtanunk. Az élet nem csupán győzelmekből áll.”
Mialatt Szeverin tapsolt, Hófehér szívébe alázatos öröm költözött, és boldogan galoppozott el a tölgyek felé, hogy hódolattal tisztelegjen a kőszáli kecskék új királyának.
Forrás: CN
Fordította: Feltserné Bernáth Mária
Új Város – 2016. január