Mese   3-TÓL 99 ÉVES GYEREKEKNEK

Lauretta Perassi

Mindenkire szükség van

Csendet kérek! Hallgassátok csak!

A madarak éppen válogatót tarta­nak az Erdő Többszólamú Kórusá­ba az öreg tölgy ágain.

„Kérem a következő jelöltet!” – mondja szűk­szavú komolysággal Zengő, a kórusveze­tő csalogány. Egy gyönyörű kéktollú ma­dárka lép elő, a hasa fehér, begyét fekete sáv díszíti, mintha nyakláncot viselne. A kék szajkó, akit Dórinak hívnak, rákezd egy fülsértő nótára. A többi jelölt azonnal kifütyüli, Zengő pedig értetlenkedve kér­dezi: „Őszintén, hogyan is gondolhatta…”

Ám az öreg tölgy érces hangja félbesza­kítja: „Kedves barátaim! Nem véletlenül állt elénk a kék szajkó!” Mindenhonnan kuncogás hallatszik, de a tölgy tovább beszél: „Hallgassatok rám, hisz én már meglehetősen sok koncertet megértem. A kórust mindig beárnyékolta a félelem, a tudat, hogy a koncert elvonhatja a figyelmüket a veszélyekről, és talán nem veszik észre a közeledő vadászt. Ám most itt van Dóri, hangja az nem sok van, ezért egyetértek azzal, hogy ne énekeljen a kó­rusban, de a koncert sikeréhez talán épp olyan nélkülözhetetlen, mint egy trillázó csalogány vagy pacsirta. Őrt állhat, és figyelhet, s ha veszély közeleg, jelez, így mindannyian nyugodtan énekelhettek. Meg kell tanulnotok, hogy ne becsüljetek le egyet sem az ajándékok közül, amivel a Teremtő megajándékozta teremtmé­nyeit: mindenre szükség van a Világmin­denség Nagy Kórusának összhangjához. Bölcsességében az Úr egyiknek a szép­séget ajándékozta, szép hang nélkül, a másiknak éles hallást, ám homályos látást adott, valaki a gyorsaságot kapta, ám erő híján van, így senki sem mond­hatja, hogy nincs szüksége a többiekre. A Teremtő mindent jól elrendezett.”

Most már csupán az érintett beleegye­zésére van szükség. „Szeretnél a kórus Őrszeme lenni?” – kérdezi Zengő, mire Dóri sokak megdöbbenésére nem vonul el sértődötten és megalázva, hanem boldogan felkiált: „Igen, persze! Tudom, hogy nincs valami szép hangom, de reménykedtem benne, hogy a közeletek­ben maradhatok, esetleg összeszedhe­tem a kottákat vagy ilyesmi, mert annyi­ra csodállak benneteket.”

Micsoda leckét adott ez a kis kék szajkó az alázatról! Az Erdő polgármestere ünnepélyes keretek között az „Erdők őrzője” címét ajándé­kozta neki, ezért máig így nevezik a kék szajkókat.

Forrás: CN

Fordította: Feltserné Bernáth Mária

  Illusztráció: Eleonora Moretti

Új Város – 2015. április