CSALÁD

Maria és Raimondo Scotto

Jó reggelt, „gyengédség”!

Minden nap meg kell küzdenem a férjem és a gyerekeim hibáival, és már eléggé ki vagyok merülve. Dühös vagyok, mert azt érzem, hogy közöm­bösek szemrehányásaimra. Szeretnék valamilyen módot találni ennek a nyomasztó helyzetnek a könnyítésére, amiben reggeltől-estig nyakig benne va­gyunk.

aláírt levél

A folyamatos szemrehányás általában nem igazán hatásos. A velünk élők elkerülhetetlen hibáiról könnyen elhamarkodott ítéletet mondunk, kritikát fogalmazunk meg, azt, hogy a másikat nem tudjuk elviselni. Ebből lo­gikusan adódik, hogy kialakul az érzelmi távolságtartás, hogy magunkba fordulunk, és eltölt minket a magány érzése. Gyakran ezek a tipikus dominó jelenségek jellem­zik kapcsolatainkat. Mégis van módszer, mely megaka­dályozhatja a nyomasztó légkör kialakulását. Hatoljon be a másik „zavaró” hibáinak gyökerébe, értse meg azok okait, és reagáljon gyengédséggel! Néhány nappal ezelőtt egy barátnőm bizalmasan ezt mondta: „A gyengédség nem adódik spontán a természetemből. Családomban a gyengédség egyenlő volt a gyengeséggel, gyerekesség­gel. De amikor megtapasztaltam, hogy mégis milyen fontos, elengedhetetlen része a kapcsolatoknak, félretet­tem minden előítéletemet, és én is alkalmazni kezdtem.” A gyengédség valóban nem a gyengeség szinonimája, nem is negédesség, inkább egyfajta erő. A gyengédség választása valóban bátorságot kér, határozott döntést, hogy ne a hirtelen behatások, a negatív érzések vezé­reljenek a másik emberhez való közeledésben, hanem a tisztelet és a kedvesség. Alkalmanként, a megfelelő pillanatra figyelve viszont szükséges lehet iránymuta­tást adni, segítséget nyújtani annak, aki mellettünk van, azért, hogy javítson. Ha szavaink nem haragosak és he­vesek, ha nincsenek elvárásaink, hogy gyors változások következzenek be, hanem inkább bátorítunk, akkor nem fogunk korlátokba és közönybe ütközni. Chantal Szent Franciska írta: „Hatásosabb a komoly és szerető kedves­séggel elmondott helyreigazítás, mert kitágítja a szívét annak, aki beszél, és annak is, aki hallgatja,: vidámsággal tölti el, és a jóra bátorítja.”

Jó lenne, ha napjainkat derűs, biztató hangú „jó reg­gelt!”-tel tudnánk kezdeni, és új módon tekintenénk a másikra! Nagyon sokat segít, ha az ember a gyengédsé­get látja a másik tekintetében! Létezik a közönyös, csak a saját napi gondjain merengő pillantás, és létezik a magá­ról megfeledkező nézés is, ami átölel, és azt érezteti ve­led, hogy különleges vagy, hogy bizalommal van irántad és hisz benned. Ha képessé válunk egyre inkább pozi­tívan tekinteni másokra, kapcsolatainak fogaskerekei is gördülékenyebben forognak majd.

Forrás: CN

Fordította: Szeles Ági

 Fotó: Fotó: CN

Új Város – 2015. február