Velünk történt     ÖKUMENIZMUS

Nagy Károly

A felekezetileg sokszínű városligeti ökumenikus lelkészkör tagjai vallanak az évek óta testvériesen működő közösségről.

Emberi örömök és fájdalmak

Nagy Károly, római katolikus: „Ne azt nézzük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt bennünket” (XXIII. János pápa). Ez a mondat motivált az elmúlt negyven évben előző he­lyeimen is, amikor mindig megke­restem a különböző keresztény egy­házak pásztorait, és így tettem akkor is, amikor Zuglóba kerültem. Közel kétórásak összejöveteleink. Kötetlen beszélgetés, majd ezt követi a „házi­gazda” által választott ige meghall­gatása a felvezető elmélkedéssel. Így elő szokott kerülni a havi életige is. Átelmélkedjük, átbeszéljük, majd saját szavainkkal átimádkozzuk a hallottakat (egymásért is), sőt még énekelni is szoktuk. Tapasztaljuk, hogy sok közös, hasonló örömünk és fájdalmunk van, hiszen ugyanab­ban a világban élünk. Öröm az utcán is találkozni egymással, írni egy-egy e-mailt, ápolva a testvéri szeretetet. Hitvitákba direkt nem megyünk bele, de ha előkerül, tiszteletben tartjuk a „másság”-ot. Olykor meghívjuk egy­mást saját programjainkra, hangver­senyre, egyébre.

Megváltozott státusban változatlan szeretet

Kovács György, Mahanaim Gyülekezet: Amikor évekkel ezelőtt bekapcsolódtam a lelkészkörbe, ki­csit hivatalosnak éreztem a légkört. Friss voltam, még nem ismertem a résztvevőket. Most szeretetteli, ba­ráti a találkozó. Szeretjük egymást és imádkozunk egymásért. Közben egy megváltozott státusba kerültünk a 2012-es egyházi törvény kapcsán. A lelkészkörben megmaradtunk, a testvéri kapcsolat nem változott. Én itt az lehetek, aki vagyok a Krisz­tusban. És testvéreim is azok lehetnek. Elfogadást tapasztalunk egymás felé, és tiszteletet, érdeklődést, barátságot. Ez érték egy szeretethiányos világban. És annak felmutatása is, hogy az Úr Jézus Krisztus eggyé tett bennünket, a Krisztus Teste egy, s mindazok be­letartoznak, akik újjászülettek, és az Urat imádják.

Barátságban együtt

Bagi László, református: Az öku­menikus lelkészkörünkre egyszerűen szükség van, mert jó közösségben len­ni egymással. Megoszthatjuk öröme­inket, ha a gyülekezeteinkben történt felemelő, jó dolog. Meg szoktuk be­szélni, ha egyéni, családi életünkben van öröm vagy betegség. Számon tart­juk egymást. Tudunk vidámak lenni, kötetlenül beszélgetni, de amikor áhí­tatot tartunk, akkor komolyan vesszük Isten igéjét és mindenki igyekszik lelki kincseit megosztani, hogy így építsük egymás hitét. Híveink is tudnak ös­szejöveteleinkről és örömmel tölti el őket, hogy lelkipásztoraik szeretik egymást és békességben élnek.

Pelikán András, evangélikus: A lelkészköri találkozások szá­momra barátságot jelentenek. Az önmagáért jó találkozást. Fon­tosak az ige körüli közös gondol­kodások, és fontosak az éppen aktuális élményeink vagy a hitval­lásainkba foglalt tanítások átbe­szélése is. De a legfontosabb szá­momra mindig maga a találkozás. Az, hogy újra és újra kezet fogunk, egymásra nézünk és örülünk an­nak, hogy együtt lehetünk.

A megosztás ereje

Pataky Albert, Agapé Pünkösdi Gyülekezet: Az ökumenikus lel­készkörben először testvérekre ta­láltam. Újra és újra megerősödhet bennem az a felismerés, hogy Krisz­tus Teste, az Egyház egy, ehhez az egyhez tartozunk, még ha más-más felekezetben is. A bennünk lakozó Krisztust ismerhetjük fel egymás­ban. Nagy áldás együtt imádni eb­ben a közösségben az Urat. Aztán barátokra találtam, akik közössé­gében felszabadultan és jól érezhe­tem magam. Végül, de nem utolsó sorban szolgatársak vagyunk, akik ugyanazt az Urat és népét szolgáljuk. Megoszthatjuk egymással a szolgá­lat felemelő időinek boldogságát és a terheket is. Imádságban hordoz­zuk egymást és gyülekezeteinket. Nagyon fontosnak tartom még, hogy testvéri, baráti és szolgatársi közös­ségünk vonzó és követendő példa a hívek előtt. 

Képek: Nagy Károly fotóalbumából (2)

Új Város – 2015. január