2014. október 16-19 között zajlott az ötödik európai találkozó „közösségi gazdaság” témában Horvátországban, Kőrösön. 150 résztvevő érkezett több európai országból, valamint Brazíliából, Kongóból, Indiából és Argentínából. Az Európai Unió által is támogatott „Together we grow: youth towards an inclusive economy” (Együtt növekszünk: fiatalok egy befogadó gazdaság felé) című projektben negyven fiatal vett részt, főként Kelet-Közép-Európából.

A pénzügy és a gazdaság világá­nak globalizációja által egyrészt új perspektívák nyílnak, más­részt viszont egy olyan fejlődési modell nyer egyre nagyobb teret, amely a szegények és gazdagok között elmélyíti a különbséget. Ez a különbség végigkíséri az egész emberi történelmet, melyre sokan és sokféle­képpen próbáltak megoldást találni. Ennek elemzésébe nem tudunk be­lemélyedni, de szeretnénk felvázolni azt, hogy erre a világméretű problé­mára hogyan válaszolt Chiara Lubich a „közösségi gazdaság” tervével 1991-ben, amikor São Paulóban járt.
Ott saját szemével látta a szegény­negyedekben élő nép rendkívüli nyo­morát, és többek között ezt mondta:

„A birtoklás kultúráján alapuló fo­gyasztói gazdasággal ellentétben áll a közösségi gazdaság, az adás gazdasága. Nehezen megvalósítható, hősies elképze­lésnek tűnhet. De mégsem az, mert az Isten képére teremtett ember a szeretet­ben, az adásban találja meg saját meg­valósulását. Létezésének legmélyéből fakad ez a késztetés, akár hívő, akár nem. Ez a megállapítás az alapja a közösségi gazdaság világméretű elterje­désébe vetett reményünknek, melyet a tapasztalataink is alátámasztanak.”

Az elmúlt huszonöt évben sok ren­dezvény, konferencia és tanácskozás zajlott több országban is a „közösségi gazdaság” témában, mert aktualitá­sából semmit sem veszített, sőt egyre időszerűbb. Legutóbb Horvátország­ban, Kőrösön (Križevciben) került sor ilyen tanácskozásra. Többek között Luigino Bruni a Milano-Bicocca Egyetem oktatója és a közösségi gazdaság szakértője, valamint Anouk Grevin Nantes-i egyetemi oktató arra a kérdésre válaszoltak, hogy „Mi a közösségi gazdaság ma, hol tartunk és mi a jövője?” Néhány gondolat az elhangzottakból:

„Ahhoz, hogy megértsük, mi is ez, vissza kell térnünk a gyökerekhez, 1991-be, amikor létrejött” – emlékez­tetett Bruni professzor, és kiemelte São Paulo három sajátosságát: a várost övező töviskoszorút (a nyomornegye­dekre gondolt), a szegényeket és a vállalkozókat. „Sőt még régebbre kell visszamennünk – mondta –, egészen 1943-ig, amikor a karizma megszüle­tett. Chiara Lubich és társnői az első fokolárban vendégül látták a szegénye­ket, és a lehető legszebben terítettek meg nekik. Az asztal körül úgy ültek, hogy egy fokolarina, egy szegény, egy fokolarina, egy szegény. Ez az első kép a közösségi gazdaságról, ebben a képben a szegény egy asztalnál ül a többiekkel, és ez az igazi testvériség.”

A jövő kihívásaiból hármat emelt ki Anouk Grevin: „Fontos, hogy adjuk, újra és újra adjuk mindenkinek az egység karizmáját.” Majd hozzáfűzte: „A szegények ma a fiatalok, akik nem találnak munkát.” Továbbá: „Nagyon fontos, hogy másokkal is együttmű­ködjünk, mert Isten a közösségi gazda­ság kezébe az egység karizmáját adta.”

Végezetül aláhúzta, hogy „a történelmi változásokat mindig a kisebbség, a kicsi, de motivált csoportok hajtot­ták végre, így a közösségi gazdaság is, amely egy kis csoport, meg tudja változtatni a világot.”

Többször elhangzott, hogy a közös­ségi gazdaság nem csak „egy tevé­kenység”, hanem „egy folyamat” is. Ez a tanácskozás is „egy folyamat” volt: napról napra épülő közösség közöttünk. Reggelente a „vállalkozók dobókockájával” kezdtünk, a kocka hat oldalán lévő mottók közül azt éltük, amit aznap dobtunk.

Az egyik magyar résztvevő, Fenyvesi Tamás harmadéves mérnökinfor­matikus hallgató azért akart ebben a „folyamatban” részt venni, mert céga­lapításon gondolkodik. „Arra gondol­tam – mondta –, hogy itt Križevciben tanulhatok a tapasztalt cégvezetőktől.” Tamás külön örült, hogy a résztve­vők között voltak magyarul beszélők is. Egy helyi vállalkozónál aludt, ott pedig közelebbről megismerhette az életüket. Amit a találkozóról hazaho­zott: „Korábban is megpróbáltam egy kis létszámú kollégiumban mindenkit bevonni egy-egy fontosabb döntés­be, most megerősítést kaptam, hogy fontos meghallgatnom a másikat, időt szánnom a személyes beszélgetésekre. Nem arról szólt ez a találkozó, hogy hogyan vállalkozzam konkrétan, inkább arról, hogy megismertem a közösségi gazdaság alapvető pilléreit, amiről most hallottam először. Azért tetszett, mert ez jó alternatívája lehet annak, hogy a pénz és a hatalom kísértését el tudjuk kerülni, alapvető­en más célt ad a vállalkozói létemnek, ez egy másik hivatás. Konkrétan azt jelenti számomra, hogy a majdani profitom nem a saját jólétemet, jakuz­zimat szolgálja, hanem a megosztás által a szegényeket.”

Közösségi gazdaság

Fotó: Đina Perkov