Színes riport	NYÁRI TÖRTÉNET
Új Város – 2014. október	Jánossy Kinga Kőszegen – bejött az élet!

Hogy milyen volt? Ilyen: Egyik délelőtt elkísértük a sajtót a fiatalokhoz. Néhányan épp füvet nyírtak. Ide-oda tolták a fűnyírót, szép lassan látszott, hogy merre jártak már. Az egyik lánynak nehezen ment, akadozott. A mellettem lévő srác halkan odasúgta nekem: „Mindjárt visszajövök, csak odamegyek hozzá és segítek neki. Vagy legalább megmutatom a technikát.” Pedig neki is rengeteg feladata volt. Azt hiszem, ez a figyelmesség, a másik iránti szeretet az, ami a tábort megalapozza. Mert ezekből a semmiknek tűnő kis apró pillanatokból lesz a minden.

 Teréz anya mondatait: Az élet titok – fejtsd meg; Az élet kihívás – fogadd el!… választottuk ki vezérgondolatként, míg eljutottunk a konklúzióra, a tábor mottójáig: „Bejött az Élet!” Volt naponta egy órás lelki blokk, ahol többen is meséltek az életükből: Az egyik fiatal a cigányokkal való kapcsolatról; egy másik arról, hogyan sikerült egy kudarc után félretenni saját fájdalmát, és egy másik ember segítségére sietni; a harmadik pedig arról, milyen egy hitetlen családban vallásosként élni.

Három délelőtt szétröppentünk a városban: teremtakarítás, temetőtisztítás, fűnyírás, betonpakolás, idősek otthonában zenélés, beszélgetés és sok más tevékenység várt. Emellett az előző évekhez hasonlóan volt kirándulás, városvetélkedő, sport, fórumok új témákban: cigány kultúra, szexuálpszichógia, jelnyelv, színjátszás, örömzenélés. Az egyik nap kerekasztal-beszélgetésre is sor került három meghívott vendéggel: Usama Sabbagh a jelenlegi izrael-palesztin konfliktusról Frivaldszky Edit az „Egy közülünk” életvédő kezdeményezésről beszélt, Cinzia Panero pedig arról, hogyan segített egy afrikai város lakóinak a szakmájától teljesen eltérő feladatokban.

Esténként volt büfé, de éjszakai számháború, Beatles koncert, Zöld Gomb koncert és táncház is színesítette a programunkat és a végén egy hatalmas bulival zártunk. 

 

 MI FOGOTT MEG LEGINKÁBB?

Küzdés nélkül nincsen lét. (Kata)

 

Az örömzenélés, mert mindenki tök jól zenélt, nagyon jó volt együtt, egymásra figyelve játszani. Amikor elkezdtünk csak magunk után menni, érződött rögtön, hogy már nem az igazi. (Feri)

 

Az, hogy a cigányokkal együtt kerestük a megoldást a cigány–magyar kapcsolat harmonizálására. Megmozdult bennünk valami, nyitottak lettünk az Isten irányítására. (Kati).

 

A színjátszó-kör, ami arcizom karbantartás volt! 😉 A sok nevetéstől. 🙂 (Patrik)

 

A mise, és azon belül az a gondolat, hogy Isten nem mindig válaszol, van, hogy várnunk kell. (Isti)