Tudással párosult szeretet
Hozzászólhatok? |
VÁLASZTÁSOK ELŐTT
Tóth Pál
TUDÁSSAL PÁROSULT SZERETET
Amikor Ferenc pápa fogadta a Fokoláre Mozgalom nagygyűlésének képviselőit, három kulcsszóban foglalta össze azt, amit a mozgalom tagjaitól kért: szemlélődni, kifelé nyitni és képezni magukat. A pápa valójában megerősítette azokat az irányvonalakat, amelyeket maga a nagygyűlés dolgozott ki, az egész világról beérkező javaslatok alapján. A javaslatok pedig nagy mértékében figyelembe vették Ferenc pápa programját a kifelé forduló, missziós egyházról. Maria Voce, a mozgalom újraválasztott elnöke – hangot adva a nagygyűlés egyöntetű meggyőződésének – a Szentlélek munkáját látta ebben az összhangban.
Az emberek felé fordulás az egység karizmájának szerves részét képezi és kezdettől fogva jellemző volt a mozgalom életére. |
A pápa Chiara Lubichot idézte és kiemelte, hogy a Fokoláre Mozgalom alapítóját Isten inspirálta, amikor az idők jeleire válaszolva az emberek felé fordult, ami az egység karizmájának szerves részét képezi. A másik ember szenvedéseinek enyhítése, a felebarát gondjainak a felvállalása, az egység előmozdítása a kapcsolatok különböző szintjein, kezdettől fogva jellemző volt a mozgalom életére.
Korunk társadalmának és kultúrájának gyors átalakulása azonban új kihívások elé állít mindannyiunkat. A pápa „kreatív szeretetről” beszélt, olyan kreativitásról, mely képes új megoldásokat találni a mai emberiség szükségleteire. A szeretetet tanulással kell párosítani, olyan ismeretek megszerzésével, amelyek segítenek bennünket abban, hogy felismerjük, valójában mi is a probléma bizonyos helyzetekben és mi lehet a hatékony segítség. II. János Pál is hangsúlyozta, hogy az egész Egyháznak a közösség iskolájává kell válnia, és ez a legfontosabb feladat, amely előttünk áll. Olyan tudásra van viszont szükségünk, amely segít bennünket abban, hogy jobban élhessük az evangéliumot, hogy képesek legyünk – ahogy a pápa fogalmaz – a Szentháromság mintájára alakítani kapcsolatainkat, és párbeszédet folytatni azokkal, akik még nem részesei ennek a közösségi tapasztalatnak.
Chiara azt szerette volna, hogy a mozgalom tagjai „világra nyitott emberek” legyenek. Manapság azonban egy keresztény számára egyáltalán nem könnyű nyitottnak lenni, ha figyelembe vesszük azt a világnézeti és erkölcsi „sokszínűséget”, amely körülvesz bennünket. Ha el akarjuk kerülni az önvédelmi reakciókból fakadó bezárkózást vagy a terméketlen vitákat, akkor megfelelően fel kell készülnünk a párbeszédre azokkal, akiket el szeretnénk vezetni Krisztushoz.
Chiara lelkisége arra tanít bennünket, hogy a szenvedőkben, a rászorulókban, az útkeresőkben az elhagyott Jézus arcát lássuk, akinek hiányzik Isten. Arra serkent, hogy ezzel a hétköznapok sűrűjében is hatékony szemlélődéssel menjünk kifelé és találkozzunk mindennel, ami „nem szép és derűs”. Képezni is kell magunkat azonban ahhoz, hogy ezeken a problémákon valóban tudjunk segíteni. A párbeszéd sem lehet jó szándékú spontán társagás, hanem módszeres felkészülést igényel. Korunknak a tudással párosult szeretetre van szüksége.
Új Város – 2014. október