A kis hegyi réten teljes nyugalom honolt, ám hirtelen sötét árnyék vetült a sárga virágrengetegre. Mormota Tomi rögvest riadót fújt: éles füttye jelezte a betolakodót, a rét állatai pedig azonnal felvették a nyúlcipőt, hogy idejében elrejtőzzenek. Egyedül Tapsifüles, az üregi nyúl maradt a fűben. „Miért meneküljek? – gondol­ta – Úgyis mindenki azt gondolja, hogy a nyulak gyáva teremtések. Majd én megmutatom nekik!” Mozdulatlanul ült tovább a vadrózsabokor árnyékában, mintha gipszből öntött kerti dísznyuszi volna. Ez volt minden tőle telhető me­részség, a félelme vezette a bátorságát! Eközben odaért a hegyi rét békességé­nek megzavarója is: egy kislány, Panka, akit a csodálatos kék virágok elcsábítot­tak a szülei közeléből. Mikor észrevette a nyuszit, elámult: „Bizony bátor egy nyu­szi vagy! Láttam a távolból, hogy a többi állat mind elmenekült, elrejtőzött. Sze­reted a kockacukrot? Gyere ide hozzám egy kicsit!” Tapsifüles óvatosan közelebb merészkedett, és hamarosan önfeledten nyalogatta Panka tenyeréből a kockacuk­rokat. Egyszer csak eszébe jutott, hogy a rét többi állata minden mozdulatát lesi a rejtekből, ezért elkiáltotta magát: „Mire vártok még? Gyertek elő, ti anyámas­szony katonái!” Egy szempillantás alatt megelevenedett a rét, mindenki Panka köré sereglett, és már az sem zavarta őket, hogy megérkeztek a kislány szülei is. A hátizsákokból előkerült mindenféle nyalánkság, még több kockacukor, mo­gyorókrém, lekvárok, túró rudik: soha­sem látott fenséges lakoma kerekedett a fennsík lakói számára! Mikor a hátizsá­kok kiürültek, Panka megsimogatott egy kismókust, aki lógó orral kutatott valami maradék után: „Mindent felfaltatok, de holnap újra eljöhetünk hozzátok, ugye anyu?” Édesanyja bólintott, s a kis család barátságos integetések közepette elin­dult lefelé a hegyoldalon. Mikor eltűntek a láthatáron, az állatok a vállukra kap­ták Tapsifülest, és a rét polgármestere, Mókus Tóni kitüntette bátorságáért a réti boglárka érdemkereszttel. Mókus Tóni nem volt igazán a szavak embere, jobban mondva állata, úgyhogy a kitüntetés át­adásakor csupán ennyit mondott: „Tapsi­füles, gratulálok! Ma vetted a bátorságot, hogy önmagad légy!” Kedves olvasóim, ez nem semmi, ugye?

Lauretta Perassi

Fordította: Feltserné Bernáth Mária

 Illusztráció: Eleonora Moretti

Új Város – 2014. július -augusztus

Alkotó

A tapsifüles bátorsága