könyvajánló – Silvano Cola
Lelkiség
Írások és tanúságtételek
Tomka Ferenc
Silvano Cola A zsinati egyház egy prófétája
Az Új Város Kiadó új könyvéről
A kötet fejezeteiben sok új fényt fedezhet fel minden hívő, akit érdekel a II. vatikáni zsinat szelleme, illetve az egyház megújulásának irányelvei. Silvano Cola atya, akinek előadásait, tanulmányait a könyv tartalmazza, a zsinat utáni egyházi megújulás jelentős alakja. Általa jött létre a Fokoláre Mozgalom papi ága, amelynek haláláig felelőse is volt. Sajátos kegyelmet kapott, hogy úttörője legyen a papi és a kispapi élet, valamint az egyházról, a lelkipásztor-kodásról való gondolkodás zsinati szellemű megújításának. A kötetben megjelent írásainak többsége a nevezett témákkal foglalkozik, míg egyes tanulmányok keresztény-katolikus életünk általános kérdéseit elemzik. Sajátos színt ad az írásoknak, elmélkedéseknek az, hogy a szerző pszichológus végzettséggel is rendelkezik. A keresztény értékeket, a lelkipásztori, közösségi kérdéseket a modern pszichológia fényében mutatja be. Tanulmányainak érdekessége, hogy mivel avatott ismerője az egyházatyáknak is, korunknak és a közösségi lelkiségnek kérdéseit az egyház legősibb tanításával is párhuzamba állítja. Sok írását közel hozza az olvasóhoz azoknak személyes, tapasztalatokkal átszőtt közvetlen hangneme, míg másokat mélyen szakteológiai, újszerű okfejtései tesznek izgalmassá.
|
Dualista logika és Szentháromság
Silvano Cola
Gyakorlatilag Kain és Ábel óta a „vagy én, vagy te” dualista felfogás uralkodik. A filozófus Levinas ezt a logikát teszi felelőssé minden társadalmi problémáért, és mindegyiket erre a paradigmára vezeti vissza. Kain Istennek adott válaszában – „talán őrzője vagyok én a testvéremnek?” – látja az idézett ontológiai elv megjelenését. Én én vagyok, ő pedig ő: két ontológiailag különálló létező vagyunk. Kain válasza ugyan őszinte – mondja Levinas -, de etikátlan. Hiányzik belőle a kapcsolat tudata, vagyis a felelősség…
Jókról és rosszakról, közeliekről és távoliakról, hitüket gyakorló és nem gyakorlókról beszélünk. Közben egyiknek pozitív, a másiknak negatív jelentést adunk és eközben elfelejtjük, hogy minden emberi lény Isten teremtménye, mert tőle származik, potenciálisan Krisztusban van, mert Krisztus felemelte, Isten figyelmének tárgya, mert ő azt akarja, hogy mindenki eljusson az élet teljességére… Az emberi létezőnek a kapcsolat ad identitást, értelmet és életet. A Szentháromságban a Szentlélek a Kapcsolat. Ő a Szeretet. Szeretet nélkül nem lenne se az, aki szeret, se az, akit szeretnek.
(Részlet a könyvből)
|
Új Város – 2014. április