A Genf-2-n kormány és ellenzék nem lép párbeszédbe egymással. Nem törődnek a tönkretett országgal, a hatmillió kitelepülttel és a több mint százharmincezer halottal.

Tudod mi a Genf-2 célja? lHogy előkészítse a Genf-3-at.” Így kommentálták a Damaszkuszban élő szírek a békekonferenciát, mely a három éve tartó konfliktusoktól teljesen szétzilált ország békefolya­matának elindítását tűzte ki célul. A nemzet százharmincezer áldozatot gyászol, és ez a szám napról napra nő. Ártatlanok vagy vétkesek? Civilek vagy katonák? Nem ez a kérdés. Eze­ket az életeket mind egy olyan hábo­rú törte derékba, mely a demokrácia helyreállítását tűzte zászlajára, de végül a katonaság és a lázadók közti összecsapás vérfürdővé vált. Tényleg kellett ez?

Néhány szíriai nő távozni készül egy Damaszkusz melletti menekülttáborból.

Néhány szír barátunk így ír erről: „A halottak között sok a hozzánk közel­álló személy: A szomszédom gázárus, behívták a seregbe, és nem jött vissza a frontról, vagy a kolléganőm 18 éves fia, aki Aleppóban az iskolabuszt vár­ta, és egy aknavető végzett vele. A lá­zadók csapdába szorultak, a zsoldos katonák halált és rettegést hintenek a nép körében. Rengeteg minden ösz-szedőlt, megsemmisült, de a legfélel­metesebb az erőszak és az azt követő bosszú, mely olyan színben tűnik fel, mintha a végső megoldás, az elköve­tetett bűntettekre adható egyedüli lehetséges válasz lenne.” A Genf-2 konferencia alatt az aleppói Caritas tetejét bomba szakította át. Szerencsére senki sem sérült meg, mert az utak járhatatlanok voltak és a tömegközlekedés sem működött, ezért aznap késve érkezett az épület­hez a személyzet, és az a több száz ember is, akik mióta mindenüket elvesztették, naponta sorban állnak egy-egy zacskó élelemért. Meddig tart még ez? Mit várhatunk a külső békéltető egyeztetésektől? Ali Hajdar, a nemzeti megbékélésért fe­lelős szíriai miniszter azt modja „Sem a Genf-2, sem a Genf-3, sem a Genf-akárhány nem fogja megoldani a szí­riai válságot.” Hajdar a nemzetközi közösséget tartja felelősnek a vérontá­sért. „A külföldi hatalmak meg akarják fosztani a szíriai népet attól a jogától, hogy saját sorsáról döntsön. Ne nyúl­janak Szíriához, Szíria rendben lesz!” – mondta egy damaszkuszi tanácskozá­son januárban.

Matteo Luigi Napolitano, a Római Mar-coni Egyetem nemzetközi kapcsola­tok tanszékének tanára különös fi­gyelemmel kíséri a szíriai konfliktust és a béketárgyalásokat.

Tanár úr, mivel magyarázza a má­sodik szíriai békekonferencia ku­darcát?

Véleményem szerint van néhány té­nyező, mely mindenféle rendezési kí­sérletet megakaszt. Az első a leendő Aszad-vezette átmeneti kormány. Mit akar tenni konkrétan? Megpróbál­nak ellenzékieket tenni a kormányba? Vagy a kormányalakítást az ellenzékre bízzák és Aszadnak más titulusa lesz? Azért is rekedt meg az ENSZ közvetí­tés, mert nem érthető, hogy a szétfor­gácsolódott belpolitikai panorámá­ban, milyen ellenzékről is van szó. További akadály az olyan országok ne­gatív jelenléte, amelyek a közel-keleti térségben korábban valamiféle pro­tektorátust gyakoroltak, mint az USA, Izrael nagy barátja és Oroszország, Szíria pártfogója. A Genf-1 záródo

kumentumában Aszad arra kérte Sza­úd-Arábiát, Törökországot és Qatart, hogy ne pénzeljék az ellenzéket. A töb­bi országot pedig arra hívták fel, hogy ne finanszírozzák a terroristákat. Ez is mutatja, hogy a szíriaiak önállóan szeretnék kialakítani új belső politi­kai elrendeződésüket.

Többezren haltak meg 2014-ben. A humanitárius szükséghelyzet is folytatódik…

Homszban majdnem két éve tart a mindennapos vértanúság és alig-alig lehet bejuttatni segélyszállítmányo­kat, de a helyzet hasonlóan súlyos más városokban is. A kormány felügyelete alá vont területeken szabadon mo­zoghatnak az önkéntesek, az Unicef például gyermekbénulás elleni védő­oltási kampányt indított. Az ellenzék területeire csak a Vörös Félhold ön­kéntesei léphetnek be. A szervezetet gyanakvással nézik, mert állítólag a volt rezsim támogatja, ráadásul az igazgatója egyben egy gyógyszercég vezetője, aki önkényesen jelöli ki, hol szabad segélyeket osztani. A Nemzet­közi Vöröskereszt egyáltalán nem vesz részt a segítségnyújtásban.

Melyek a konfliktus okai és mik a tárgyalások további lehetőségei?

Az ellenzéken belül léteznek szélső­séges iszlamista nézetek, de azok­nak a csoportoknak, akik próbálják Aszadot gyengíteni, a vallásos szem­pontoknál fontosabbak a geopoliti­kai és gazdasági érdekek. A fegyverek tovább ropognak, ezért nem szabad belefáradni, újabb kísér­leteket kell tenni a párbeszédre a ré­gió összes szereplőjével. Egy esetleges USA-Irán közeledés is fontos lenne. Oroszországnak is partnerként kel­lene bekapcsolódnia a tárgyalásokba az általa támogatott arab országok­kal együtt.

Forrás: CN 2014/4. Fordította és szerkesztette: Prokopp Katalin

Békére várva

Új Város – 2014. április