A vállalkozó boldogsága
Interjú Tóth Pál |
alternatív gazdaság |
Milyen összefüggés van a gazdaság és a boldogság között?
Kézenfekvő arra gondolni, hogy az emberek boldogsága nagyban függ attól, hogy van-e munkahelyük. Mekkora boldogság, ha egy munkanélküli munkát talál és mekkora boldogtalanság, amikor valaki elveszti a munkahelyét! Akinek van munkája, annak boldogsága pedig nagyban függ attól, hogy milyen a munkahelyi légkör, és mennyire sikeres a tevékenysége, kap-e elismerést a többiektől. A boldogság kapcsán nem csak a felszínes örömökre kell tehát gondolnunk.
A búcsúzás pillanata: Luigino Bruni a budapesti Liszt Ferenc repülőtéren. |
A boldogság fogalmát mégis többnyire a családhoz, a hétvégéhez, a szabadidőhöz kapcsoljuk.
Az egyik kutatásom során az derült ki, hogy a szakmai hozzáértés a legfontosabb boldogságfaktorok közé tartozik. Az emberek számára lényeges, hogy azt érezzék, hogy jók a saját területükön. Boldogtalanságuk egyik oka az, hogy nem érzik magukat kompetensnek a munkájukban. A boldogság tehát az emberi lét mélyebb rétegeivel hozható összefüggésébe. Az igazi kérdés az, hogy boldogok vagyunk-e a munkahelyünkön és nem csak este a munka után vagy a hétvégén. A munkahelyi vezetők feladata, hogy az emberek boldogságérzetét növeljék. Fontos a megfelelő légkör, hogy ne uralkodjon nyomasztó versenyszellem, a fiatalokat ne nyomják el, hanem legyen kibontakozási lehetőségük. A legfontosabb talán mégis az, hogy az ember a munkahelyén a megfelelő elismerésben részesüljön. A legtöbben igyekeznek mindent beleadni a munkájukba, és alapvető igényük, hogy ezt elismerjék. A boldogsághoz persze az is hozzátartozik, hogy ne kérjünk valakitől olyat, amit nem képes adni.
A vállalkozóknak tehát nagy szerepe van az emberek boldogságában!
Igen, a vállalkozóknak nagy a felelőssége a többiek boldogságáért és boldogulásáért. Aki képes munkahelyet teremteni, annak nagy lehetőség van a kezében! Én éppen ezért csodálom és nagyra értékelem a vállalkozókat. Az ilyen emberek kezében a tőke, a gazdagság eszköz és nem öncél. Az Egyház társadalmi tanítása is dicséri a magánkezdeményezést, de figyelmeztet arra, hogy a javak megosztásra valók, amelyeket nem szabad fösvény módon megtartanunk.
Ebben a gazdasági szemléletben a gazdaság célja tehát nem a profit maximalizálása, hanem az emberek boldogsága?
Határozottan. Ma már világosan látjuk, hogy egy nemzet gazdagságát nem mérhetjük csupán a GDP-vel, hanem figyelembe kell vennünk a polgárok és az egész társadalom jól-létét is, amely a GDP-nél sokkal összetettebb fogalom. Így az objektív mutatók mellett a kutatásokban egyre nagyobb szerepet kap a szubjektív megelégedettség és a boldogság mérése is. Nem mindegy azonban, hogy milyen boldogságképpel dolgozunk.
A mai szolgáltatóipar éppen boldogságot igyekszik eladni az embereknek.
A kapitalista piacnak boldogtalan és elégedetlen emberekre van szüksége, akik dolgokat és szolgáltatásokat vásárolnak, amivel az űrt pótolni tudják az életükben. Ha a boldogságunkat mindannyian a lelki kincsekben találnánk meg, akkor 20-30 %-kal kevesebb GDP-vel kellene számolnunk. Mai felfogásunk szerint az igazi boldogságnak alapjában véve két dimenziója van. Az egyik a belső élet, amelynek ápolása a legjobb befektetés a boldogság elérésére. A második pedig az, ha az ember megtanul együtt élni az öregedéssel és a test leépülésével. A mi kultúránk ugyanis nem szereti az öregséget, a fiatalság kultusza uralkodik. A lelkiség és az öregedés elfogadása tehát a legjobb befektetés a boldogságra.
Milyen szerepük van az anyagi javaknak a boldogságban?
Mindig is voltak olyanok, akiknek nem volt semmijük és mégis boldogok voltak, és mások, akik dúsgazdagon is boldogtalanok voltak. Közgazdasági értelemben azonban a köz boldogságáról, a nép boldogságáról van szó, és az átlagember boldogsága nehezen képzelhető el nyomorban. Az egyes emberek lelki beállítódásuktól függően élhetik meg azt a helyzetet, amiben vannak, de a nép nem lehet boldog, ha nem kísérli meg folytonosan jobbá tenni egzisztenciájának feltételeit.
Persze feltehetjük a kérdést, hogy milyen kapcsolat van a gazdaság és az erkölcsös élet között. Ez meglehetősen összetett dolog. Jézus szemmel láthatólag dicséri az ipar-kodást, a tíz talentum kamatoztatását, sőt még a hűtlen intézőt is dicséri ügyességéért. Ugyanakkor beszél arról is, hogy nem lehet két úrnak szolgálni, óv a mammon-tól és jajt kiált a gazdagokra. A jólét tehát mindig etikai kérdőjelekkel terhes, mert magában rejti a bálványimádás veszélyét, ahol a gazdagság elfoglalja Isten helyét, és elvonja figyelmünket a lényeges javaktól, a belső élettől és a többiektől való kapcsolattól.
Mit jelent a boldogság egy közgazdász professzor életében?
Talán nem kell hangsúlyoznom, hogy a szakmai tudás önmagában nem teszi boldoggá az embert. Már az ókori bölcsek is úgy tartották, hogy a több tudás inkább a nagyobb szenvedés forrása. Az én életemben a boldogság és a boldogtalanság arányosan növekedett személyes érlelődé-semmel. Amilyen mértékben megnyílik az ember mások felé, annál több szenvedésben lesz része. Számomra például szenvedést okoz az olasz politikai elit erkölcsi színvonala, vagy amikor látom, hogy a fiatalok szerencsejátékokra fecsérlik az idejüket, és tönkremennek anyagilag. Van tehát jó szenvedés is, amikor másokért szenvedünk, az igazságtalanság vagy a másokat ért méltatlanság miatt. A személyes szubjektív boldogság tehát nem abszolút érték az ember életében. Van ennél több is: osztozni mások sorsában.
Március 28-án a KETEG (A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola szakirányú továbbképzése „Keresztény elvek a gazdaságban” címmel) az ÉRME Üzleti Hálóval közösen rendezte meg a Boldogság Közgazdaságtana c. konferenciát, melyen Luigino Bruni, a római Lumsa Egyetem közgazdász professzora is részt vett. Bruni professzor a Fokoláre Mozgalom Közösségi Gazdaság projektjének a nemzetközi koordinátora, és a Civil Gazdaság ifjúsági képzési akadémia igazgatója, a Bolognai Egyetemen oktató Stefano Zamagni professzorral együttműködve. A közösen publikált Civil Gazdaság c. kötetük magyar nyelven a LHarmattan Kiadónál jelent meg. |