Az írás értelme
A II. világháború óta zajló piaci verseny begyűrűzött az irodalomba. A televízión szocializálódott magyar társadalom tíz százaléka sem olvas szépirodalmat, így a verseny kiéleződött a piac megszerzéséért. Minél extrémebb írásokkal igyekszik kijönni minden boldogulni vágyó szerző és kiadó. Hanyatlóban van a gondolat, hogy az beszéljen, akinek van mondanivalója. És a gyermekeim, unokáim majd ezt tanulják, mint magyar irodalmat? Érdemes lenne időnként elolvasni Pilinszky János Néhány szó a szavakról című írását: „A beszéd tehát: adás és befogadás. Nyitottság. Szeretet. Ahol visszaélnek a szeretettel, vagy ahol megszűnik a szeretet, ott nyilvánvalóan elhal a beszéd eredendő értelme is, és visszájára fordul művészete.”
Csak reménykedni tudok, hogy egy új generáció tolla hegyén újraéled a nyelv, és újjászületik a magyar irodalom, ahogy nyugaton is újjászületett, miután a hatvanas, hetvenes évekre túljutott a lázadó korszakon. Nyugaton már senki nem értékel többre egy verset csak azért, mert trágárság van benne. Alap itt is lenne bőven, a többi a hozzáálláson múlik, hogy felfedezzük, miben több Pilinszky négy sora egy több tíz-oldalas „tárgyi leírásnál”. Enélkül az irodalom csak formai tökélyre vitt játék lesz. Az átlagember majd tovább keresi a tartalmat a szóvirágok között, a költő pedig nem jön rá, mennyire távol van attól, aminek gondolja magát. Körülrajongott, önjelölt zseni, a forma szakmunkása, fényévekre attól a felelősségtől, amelyet a leírt szó jelent, és a költői zsenialitástól, amelyet Simone Weil oly szerencsésen meghatározott: „Zseni az, aki szereti az igazságot, még akkor is, ha nem jutna tovább a puszta dadogásnál.” Aki viszont nem enged az elvből, ma sokszor csak saját költségen kiadott kötetekkel próbálkozhat, szakszerűtlennek bélyegezve, helyi, vallási, közösségi újságok lapjaira száműzve. A kiadók tud(at)ják: ez ma nem eladható.
Az irodalom az ember mindig előrefelé törekvésének a tükre. Ha megszűnik az lenni, kizárja magát az emberi életből. Nem lesz több, mint egy szakmai alapon szervezett szekta, amely önmagát istenítve tör a kollektív pusztulás felé. Az embert pedig megfosztja egy, az Isten szépségére vetett reményteli pillantástól.
Sudár Balázs
Fotó:Sudár Beáta
Új Város – 2010 július-augusztus
Nézőpont
AZ ÍRÁS ÉRTELME