Egy deréktól lefelé megbé­nult háborús veterán a távoli Pandorára utazik. A bolygó lakói, a Na’vik az emberhez hasonló faj – de nyelvük és kultúrájuk felfog­hatatlanul különbözik a miénk­től. Ebben a gyönyörű és halálos veszélyeket rejtő világban a földi­eknek nagy árat kell fizetniük a túlélésért, de nagy lehetőséghez is jutnak: a régi agyuk megőrzé­sével új testet ölt­hetnek, és az új test­ben, egy idegen lény szemével figyelhe­tik a kö­rülöttük lévő vad világot… Ki ne hallott volna James Cameron filmjéről? Az Avatar című al­kotást több mint negyven hete folyamatosan játsszák a hazai mozik, hatalmas az érdeklődés. Hamarosan a boltok polcaira kerül a bővített kiadást tartal­mazó DVD is. Mi lehet az oka, hogy ekkora figyelem kíséri ezt a mozifilmet? A válasz a külön­leges és páratlan technikai meg­oldásokban keresendő. A film elkészítéséhez James Cameron és csapata kifejlesztett egy kü­lönleges háromdimenziós ka­merát, amely tulajdonképpen két kamerából tevődik ös­sze. A két lencse funkciója az emberi szem térbeli látásának utánzása. Ezzel a technikával a rendező úgy tudta leforgatni a filmet, hogy a felvett tárgyak, színészek valódi háromdimen­ziós képét kapjuk eredményül. Ez a háromdimenziós kamera egy virtuális kamera is egyben, vagyis számítógépekre csatla­koztatva valósidejű képet képes alkotni, és a színészek egy virtu­ális térben folyamatosan látha­tóak. Több filmkritikus ahhoz a jelenséghez hasonlította a mostanit, mint mikor a néma­filmet felváltotta a hangosfilm. A néző immár nemcsak kívülről szemléli a vásznon történteket, hanem azok részévé válik. Az Avatar tehát forradalmi válto­zás elindítója a filmművészet­ben, példáját máris újabbak követik. Az alkotás tartalmi ré­sze ugyanakkor erősen megosz­totta a közvéleményt. Többen bírálták a panteista világnézet, az óriási gyártási költségvetés és a nem megfelelő korhatáros be­sorolás miatt, amely gyermekek számára is elérhetővé teszi a fil­met. Valóban az szolgálná legin­kább a hetedik művészetet, ha a fantasztikus látvány megfelelő tartalmi mélységgel párosulna. Ezen az úton érettséggel és a né­zők iránt érzett felelősséggel lehet továbblépni. Bízunk benne, hogy az új technika használói ebbe az irányba haladnak majd, mindan­nyiunk szórakoztatására.

Gőbel Ágoston

Új Város – 2010 szeptember-október

utolsó oldalak

Avatar(olás) a mozikban