A kis Jézus apostolai
Mit jelent a karácsony nekem? Talán szíve mélyén mindenki feltette már egyszer a kérdést… A gyermekek mindenkinél jobban tudják a választ.
Manapság úgy tűnik, hogy a városainkat elárasztó karácsonyi fények és muzsikák csordultig töltik a gondolatainkat is, sokszor inkább összezavarnak, mintsem békével töltenének el. 
Mégis valamiben talán mindenki egyetért: a karácsony a gyermekek ünnepe. És mindaz a figyelem és leleményesség, amivel feléjük fordulunk ilyenkor, annak a bűvöletnek és költészetnek a kifejeződése kíván lenni, amire a „nagyok” is kezdettől fogva vágynak.
A gyermekek azonban mindig meglepetésekkel szolgálnak. És bár karácsonykor leginkább őket szeretnénk megajándékozni, sokszor ők válnak a legnagyobb ajándékká. Talán azért is, mert képesek ötvözni az álmokat és a tetteket azzal a meggyőződéssel, hogy a világ jobbá lehet, hogy a szeretet mindent meg tud változtatni.
A szeretet ösztönző ereje indította el a gen4-eket is, a Fokoláre Mozgalomhoz tartozó 4-9 éves gyermekeket: válaszolni akartak a felhívásra, ami Chiara Lubich Kilakoltatták Jézust című írásában rejlik. Karácsony előtt ezért születnek világszerte apró „műhelyek” minden évben, ahol a kisgyermekek gipsz Jézuska-szobrokat készítenek és csomagolnak, hozzátűzve Chiara fent említett sorait. 
Majd az utcára viszik őket, hogy a szegényeknek adományokat gyűjtsenek, és hogy az embereket a karácsony igazi jelentésére emlékeztessék. Félénken, vagy bátran csillogó szemekkel lépnek oda a felnőttekhez, hogy helyet kérjenek a kis Jézusnak az otthonukban, a szívükben.
Utcai történeteik hol komolyak, hol meglepőek, hol meghatóak, de mindenképpen elgondolkodtatóak, hiszen az Istenre mutató tanúságtételen túl azt is megmutatják, hogyan működik az adás kultúrája, ahol a nagylelkűség megnyitja az emberek szívét.
Szegeden a Dóm bejáratánál a gen4-ek közelében néhány hajléktalan üldögélt. Fáztak, elmentek hát melegedni a téren rendezett karácsonyi vásár közepén lobogó tűzhöz. Egyikük otthagyta a sapkáját. Ki tudja, hátha távollétében is tesz bele valaki néhány forintot… A gyerekek észrevették: odamentek, és egy kis gipsz-Jézust tettek a sapkába. A hajléktalanok hamar visszatértek. „Idenézzetek, mit kaptam!” – mutatta büszkén társainak, aki megtalálta az ajándékot. Erre a gyerekek a többiekhez is odamentek egy-egy kis Jézussal. A hajléktalanok boldogan és meghatottan húzták elő zsebükből azt a néhány szaloncukrot, amit pár perccel korábban kaptak, és azzal kínálták meg a gyerekeket.
Budapesten a Váci utca ünnepi forgatagában a gen4-ek sokakat megszólítottak. Az emberek meg-megálltak, mert amit tapasztaltak, az a megfoghatatlan béke többeket megérintett… Egyszer csak eleredt az eső, és a gyerekek a metróaluljáróba menekültek. A szintén odahúzódó hajléktalanok érdeklődve szemlélték, amint nagy szeretettel szólították meg a járókelőket. Lassan-lassan utánozni kezdték őket: boldog karácsonyt kezdtek kívánni az arra járóknak ők is. Egy idős bácsi elővette a hegedűjét, és zenével kísérte az éneküket. Ez az eredeti „zenekar” még többeket odavonzott… A nap végére nemcsak a kis Jézuskák fogytak el, hanem sok szív is fölmelegedett.
|
KILAKOLTATTÁK JÉZUST A város utcáin ragyogó fények a karácsony közelségét hirdetik. Elegáns üzletek végtelen sora, túlcsorduló gazdagság. Autónktól balra hivalkodó kirakatok, az üveg mögött szállingózó hópelyhek: mindez csak optikai csalódás. Amott egy rénszarvasszán: rajta gyerekek, Walt Disney figurák; látunk Télapót, őzeket, malacokat, nyuszikat, békákat, bábokat és piros arcú törpéket. Mindegyik mozog, mintha élne. Óh! Nézd csak: angyalkák! Dehogy! Tündérek: mostanában a fehér hátteret dekorálják ezekkel a bájos figurákkal. Egy kisfiú szüleibe csimpaszkodva lábujjhegyre állva figyel. Teljesen elbűvöli a látvány. Az én szívem azonban tele van méltatlankodással és lázadással: ez a gazdag világ meghamisította a karácsonyt, mindazt, ami vele kapcsolatos, és kilakoltatta Jézust! Örül az ünnep hangulatának, külsőségeinek, a barátságnak, az ajándékozásnak, a színes gyertyáknak, a csillagoknak és a karácsonyi énekeknek; az év legnagyobb üzleti vállalkozásának tekinti a karácsonyt, de megfeledkezik Jézusról. „A világba jött, de övéi nem fogadták be.” „Nem kapott helyet a szálláson”, még karácsonykor sem. |
Ma éjszaka nem tudtam aludni. Ébren tartott egy gondolat: ha még egyszer születnék, sok mindent csinálnék. Alapítanék egy művet, amely minden ember karácsonyát szolgálná itt a földön. A világon a legszebb képeslapokat nyomtatnám, és művészi értékű szobrokat formáznék. Verseket, régi és új dalokat vennék lemezre; kicsiknek és nagyoknak szóló könyveket adnék ki a szeretet e titkának csodálatos illusztrációival, színdarabokat, filmeket rendeznék. S ki tudja, mi mindent csinálnék még… Ma megköszönöm az egyháznak, hogy megmentette a festményeket. Amikor sok évvel ezelőtt egy olyan országban jártam, ahol az ateizmus uralkodott, találkoztam egy pappal, aki angyalszobrokat faragott, hogy emlékeztesse az embereket az égiekre. Ma, amikor a gyakorlati ateizmus egyre inkább elárasztja a világot, még jobban megértem őt. Fájdalom tölt el, mert az emberek megtartják a karácsonyt, de közben száműzik az Újszülöttet. Legalább a mi családjaink kiáltsák bele a világba, hogy ki az, aki ma megszületett, és ünnepeljük Őt, ahogy még soha! Chiara Lubich |
|
BÁTRAN KIMONDTA AZ IGAZSÁGOT Valamelyik nap a rádió gyerekműsorának keretében a bemondó folyton ezt a kérdést tette fel a gyerekeknek: „Mit kaptál a télapótól karácsonyra?” A gyerekek pedig válaszoltak, hogy ilyen vagy olyan ajándékot. Az egy óra alatt csak egyetlen gyermek volt olyan bátor, hogy egyszerűen kimondja az igazságot: „Nem a télapótól, hanem a kis Jézustól kaptam!” Lehet, hogy gen4 volt? Talán igen. Köszönöm nektek azt, ahogyan a kis Jézusról és a karácsonyról beszéltek, hogy elmondjátok: ez Jézus születésének az ünnepe, aki a mi testvérünk, barátunk és megváltónk. A reklámok megpróbálják kiűzni a gyermek Jézust a karácsonyból, hogy egy mesebeli öregemberrel helyettesítsék. Igen ám, de az ajándékot mégis a kis Jézus hozza, aki nagylelkűségre és a kicsinyek megajándékozására nyitja meg a szülők szívét. […] Olyanok vagytok, mint az evangéliumi angyalok, akik azon a szent éjszakán ezt mondták a pásztoroknak: „Ne féljetek, nagy örömet hirdetünk nektek: ma megszületett Jézus, a világ megváltója.” Arra emlékeztetetitek a szétszórt felnőtteket, akik elfelejtették vagy nem ismerik a karácsony jelentését, hogy a karácsony a gyermek Jézus születésének az ünnepe. Terjesszétek továbbra is az emberek között karácsony örömét! Éljenek a gen4-ek, Jézuska apostolai! Megáldalak titeket.
Levélrészlet: Angelo Amato érsektől, a Hittani Kongregáció korábbi titkárától 2005-ben a gen4-eknek. |
Bakacsi Viktória
fotók: Bartus Sándor
Új Város – 2010 január-február
az egység lelkisége – A KIS JÉZUS APOSTOLAI