Majdnem kétmilliárdan
„Csak a béke lehet valóban szent, mert maga Isten a béke.” Folytatjuk Chiara Lubich írását, mely testvérlapunkban, a Citta Nuovában jelent meg 2003 karácsonyán.
Lelki tavasz
Van egy harmadik, talán még magasabb szint, ahova el kellene érkeznünk. Biztosan feltettük már magunkban a kérdést egyszer mindannyian: honnan ez a radikalitás, ez a borzalmas eltökéltség az öngyilkos merénylőkben, akik az eszményeikért készek kioltani az életüket? Nekünk is késznek kellene lennünk az életünket adni, persze nem azért, hogy legyilkoljuk az embertársainkat, hanem az istenszeretet és a felebaráti szeretet nagy ideáljáért. Sajnos gyakran megfeledkezik erről az a nyugati keresztény világ, amely pedig egy szeretetből emberré lett, és a kereszten értünk meghalt Istent tisztel. Nos, az ilyesfajta istentagadást fenyegetésnek érzi az iszlám világ.
„A testvéri szeretet bele van írva az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember génjeibe.” |
Ha egyek lennének a gyökereikben keresztény országok a közjó érdekében – mert Isten egy, és egységet akar –, ha egységes szándékot mutatnának arra, hogy megoldást keressenek az emberiség problémáira, az talán kapcsolatukban az iszlámmal is azonnal változást hozna. A keresztények egysége híján valahogy nem születik meg Jézus Krisztus közöttünk és általunk, hanem továbbra is csak „ígéret” marad, sokak számára távoli „ígéret”. Majdnem kétmilliárdan, milyen tanúságot teszünk mi, keresztények a világ előtt?
Újra teret kell adnunk a hiteles lelki életnek, mert ezen alapul a béke, valamint a szívek és a csapatok általános leszerelése. Igazi, tényleges forradalmat kell véghezvinnünk: Istent kell életünk középpontjába állítanunk, amint azt az ikertornyok lerombolása után is írtam. Jelentősen megkönnyítjük a párbeszédet a különböző vallások követői között, ha így teszünk – ezt a világ számtalan részén módomban állt tapasztalni már. Akkor a vallást többé nem használják majd „erőszakszításra… és főképpen nem arra, hogy Isten szent nevére hivatkozva támadást indítsanak az ember ellen” – ahogy II. János Pál pápa mondta Assisiben,
A szent béke
2002 januárjában.
A keresztény gyökerű nyugati világ istentagadását az iszlám világ fenyegetésnek érzi. Egyetemisták a Badsahi Maszjid mecset előterében (Lahore, Pakisztán). |
Az egység legszembetűnőbb megnyilvánulása a testvériség. Biztosra veszem, hogy leginkább a testvériség útján járva tudunk az ár ellen haladni, és a már elmérgesedett sebeket begyógyítani, de ezen az úton juthatunk el a legteljesebb szabadságra és egyenlőségre is. Arról a testvériségről van szó, amelyet Jézus hozott a földre, amikor testvérünkké lett és minket testvérekké tett. Jó út ez azoknak, akik az emberiség sorsát tartják a kezükben, de jó út ez mindenki másnak: a családanyáknak és az önkénteseknek, akik a testvériség szigeteit építik a világban, a vállalkozóknak, akik nyereségük egy részét a szegénység megszüntetésére fordítják, és mindazoknak, akik nem nyugszanak bele a háborúkba. Így a „felülről” és az „alulról” jövő testvériség találkozása lesz a béke.
Isten terve az emberiségről a testvériség, amely azért lehetséges a más vallású és más meggyőződésű emberekkel is, mert a testvéri szeretet az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember génjeibe van írva.
A technológiai fejlődés is elősegíti ezt, a globalizáció rendkívül alkalmas eszközöket kínál a testvériség kiterjesztésére. A média manapság globalizálja a félelmet, ám globalizálhatná a reményt is. Miért ne használhatnánk arra, hogy egyesítsük a szíveket, és megosszuk egymással a javainkat?
Karácsony ezt üzeni: ne adjuk fel! Sokszor még a legborzalmasabb háborúkból is váratlan erkölcsi ébredés, meglepő energiák születtek. Olykor talán az ember szabadságának következtében kialakult romhalmazt kihasználva épít valami egészen újat az isteni gondviselés, hogy az emberiség újra „lélegzethez jusson”. Sok jel mutatja, hogy a súlyos nemzetközi gazdasági helyzet következtében talán ráeszmélünk végre: a közjó érdekében együtt kell működnünk gazdag és kevésbé gazdag, katonailag jobban vagy kevésbé felszerelt, valamint vallásilag is különböző országoknak, hogy bátran „feltaláljuk a békét”.
Lejárt a „szent háborúk” ideje. A háború sohasem szent, és soha nem is volt az. Isten nem akar háborút. Csak a béke lehet valóban szent, mert maga Isten a béke. Szüntelenül kérjük Őt az élet ezen ünnepén is, hogy adja meg a béke ajándékát.
Boldog karácsonyt! Boldog békét!
Chiara Lubich
Fordította: Reskovits Ágnes
Fotók: CN
Új Város – 2010 január-február
társadalom – aktuális
MAJDNEM KÉTMILLIÁRDAN