A számítástechnika fejlődése a sok hasznos funkció mellett egyre inkább előnytelen helyzetbe hozza azokat, akik a személyes kommunikációra használnák fel.

Az e-mail gyorsaságának következménye az átgondolatlanság lett, az időbeli és fizikai távolságnak az, hogy olyan dolgokat írunk le, amelyeket szemtől szembe sosem mondanánk. Ha viszont az elektronikus levelezést problémamegoldásra használjuk, azzal lemondunk a személyességről.

Később, amikor megjelent az azonnali üzenetküldési lehetőség, a chat, azonnali reakciót tett lehetővé, ám a személytelenség ellentmondását nem oldotta fel. Egyes extra funkciói, például a fájlcsere viszont remekül kihasználhatók a számítógép feltörésére, vírusok terjesztésére. Ehhez jön a személyes találkozásoktól elvett egyre több idő.

Teljesen más kommunikációra alakultak a közösségi oldalak. Személyes kommunikációs funkcióik csak sokadrangú elemei az oldalnak, az információ jelentős része – a reklámok közti területen elhelyezett – „hírek” formájában terjed: a rendszer automatikusan láthatóvá teszi minden, az oldalon végrehajtott változtatásunkat a magunkról írt üzenetektől a fényképekhez fűzött hozzászólásainkig. Ez a funkció ráadásul legtöbbször nem kapcsolható ki. Itt tehát nem csak a személyesség és az időnk kerül veszélybe, hanem a magánszféra biztonsága is. Számos szakember foglalkozik ugyanis azzal, hogy megbízásra feltérképezze kapcsolatainkat, tapasztalatainkat.

Mindezeket ötvözi egy új fejlesztés, a wave (hullám). Itt a közösségi oldalak híreihez hasonlóan jelennek meg üzeneteink, amelyeket utólag is bármikor átírhatunk, ám a korábbi változtatások is elérhetők maradnak. A személyes üzenetek majdnem lehetetlenné válnak. A beágyazható fájlok, miniprogramok a számítógép sebezhetőségét növelik a chatnél is magasabb szintre. És a tesztelők szinte egyöntetű véleménye szerint a wave egész embert kíván, lehetőleg napi 24 órában. A fejlesztő pedig büszkén nevezi a wave-et az e-mail utódjának.

A számítógép annak idején felkorbácsolta a kommunikációs lehetőségek állóvizét, ám lassan átcsapnak a fejünk felett a wave-ek. Érdemes odafigyelni, hogy egy eszköz vagy funkció valóban nyújt-e annyit, amennyi kockázatot a használatával vállalunk. Mindenekelőtt azonban ne feledjük, hogy a „négyszemközti” kommunikációhoz négy szem kell. Kettő és egy monitor nem elég!

Sudár Balázs

Új Város – 2010 január-február

nézőpont

A TECHNIKA TENGERÉBEN