Idő és fantázia
A közelmúltban volt alkalmam több iskolai csoport számára egy építészettel kapcsolatos izgalmas és kreatív játékot megvalósítani.
Maketteket, habkartonból épített lakásmodelleket rendeztünk be színes papírokkal, szövetdarabokkal. A gyerekek fantáziájának semmi nem szabott határt, felfedezték, hogy mire szolgál a tér, ők alakították ki a lakberendezés mellett az egyes funkciókat is. A kezükben életre kelt minden eszköz, maguk szabták, vagdosták, faragták a bútorokat, tologatták a falakat – az ötletek szinte kifogyhatatlan tárházát hozták létre.
Több lánycsapat is szép, nőies, harmonikus otthonokat rendezett be, elmerülve a részletekben. Néhány fiú például agglegénylakást kreált, nagy plazmatévével a nappaliban és hatalmas asztallal az ebédlő közepén, ahol a haverokkal beszélgetni és sörözni lehet. Az elképzelt fotómodell otthonába nagy gardróbot és sok színes felületet terveztek, meg persze sarokkádat.
Az ilyenfajta kreatív játék szinte kortalan – játszottunk kisgyerekekkel, általános iskolásokkal is. Különösen termékeny volt a 10-13 évesek korosztálya, másfél-két óra után sem lehetett őket rávenni a befejezésre.
Arra gondoltam, hogy ez jó hír a családoknak is, mert itt látható volt, hogy nem a játékok minőségétől és árától függ, hogy a gyerekek mennyi időt töltenek el vele és milyen kreatívan játszanak. Egyszerű holmik, amelyek minden háztartásban megtalálhatók az alkotás eszközévé válhatnak. Sokkal fontosabb, hogy felnőttként szánunk-e rá időt, hogy bevezessük őket egy-egy játékba, ahol elmondhatják ötleteiket és megkapják a kellő figyelmet hozzá.
Nem kell feltétlenül ott lenni a gyerekekkel végig, elég elindítani velük a játékot, utána már feltalálják magukat. Fontos azonban beszélgetni velük, játék közben vagy utána arról, amit létrehoztak. Itt feltárul előttünk a gyermek világa, hiszen ő a saját maga által elképzelt ideális elhelyezését valósítja meg. Megérthetjük, hogy gyermekünk milyen térben érzi jól magát. Különösen érdekes az, amikor a testvérek együtt alakítják ki közösségi tereik használatát és berendezését.
Koncz Kinga
művészettörténész, múzeumpedagógus
Új Város – 2012 március
nézőpont – IDŐ ÉS FANTÁZIA