A védekező és az ajándékozó nemzeti identitásról beszélgettünk Maria Vocéval, a Fokoláre Mozgalom elnökével magyarországi látogatása alkalmával.

A volt szocialista országokat ma a nemzeti identitás erősítésére irányuló törekvések jellemzik, hazánk is átfogó regionális magyarságpolitika megvalósítására törekszik. A Fokoláre Mozgalom ugyanakkor a népek közötti testvériség megvalósítását tűzi ki célul. Hogyan tekintsünk a nemzetépítési törekvésekre?

Úgy vélem, teljesen helyénvaló dolog a saját identitásunk hangsúlyozása, mert ahogy minden ember egyedülálló és megismételhetetlen Isten színe előtt, úgy minden nép is egyedülálló és megismételhetetlen. Nemrég Horvátországban jártam, ahol a mozgalom egyik találkozóján láttam ezeknek a népeknek az egységét. Mély benyomást tett rám az a tény, hogy mennyire különbözőek voltak, mindegyik a maga identitásával, de azt is lehetett látni, hogy ajándék voltak egymásnak, érezni lehetett, hogy mindannyian Chiara népe.

Magyarországon nagyon megfogott például, amit a helyi közösségekről hallottam, ahol vannak olyan politikusok is, akiket az egység szellemisége hat át. Sugárzik róluk, hogy tenni akarnak, hogy elő akarják mozdítani a fejlődést, az ország felvirágoztatását. Mekkora gazdagság ez is! Nem beletörődött, unott, érdektelen embereket látsz…

Össze lehet egyeztetni a nemzetépítést a népek közötti testvériséggel?

Feltétlenül. Látnunk kell, hogy ameddig egy nép nem kezdi el ajándékozni saját nemzeti identitásának gyümölcseit, addig nem rajzolódik ki igazi arculata, addig csak a hiányosságok látszanak, az, ami még nem teljes, az, amit a többiektől vár. Amikor egy nép elkezdi ajándékozni magát, akkor alakul ki az igazi identitása, amely képes a testvériséget is építeni.

A volt kommunista országokban rengeteg csodálatos érték van, ezek a népek valóságos kincsesbányát jelentenek. Észre kell vennünk, hogy mindezek a talentumok egymás számára kölcsönös ajándék lehetnek, amelyekkel közösen lehetne kezdeni valamit. Ehhez meg kell jobban ismerni a saját talentumainkat, de azt is, amivel a többiek rendelkeznek. Késznek lenni adni a sajátunkat, és befogadni a többiekét, kölcsönösen megismerni egymást.

Ez ma nagyon nehéz, mert sok sebet hordozunk magunkban az elmúlt történelmi időszakból.

Igen, magam is tapasztaltam, mennyire öntudatosak a magyarok ebben a tekintetben. Ez az öntudat önmagában igen pozitív dolog, mert segít felfedezni saját képességeinket, ám olykor merevséget eredményez. Talán több nyitottságra lenne szükség. Egészen biztos megvan a magyarokban ez a képesség, és én úgy látom, hogy jobban felszíne kellene hozni, hogy kevesebb legyen a bizalmatlanság más népek iránt. Tanulmányoztam a magyar történelmet, a levert forradalmakat, az elvesztett országrészeket, a legkülönbözőbb veszteségeket. Ez megmagyarázza, hogy a magyarok miért helyezkedtek inkább védekező pozícióba. A magyar büszke nép, és joggal az. Egyáltalán nem bűn az, ha valaki büszke a saját történelmére, a saját identitására. Ez azonban akkor fog igazán tündökölni, ha ajándékká válik mások számára. Nagyszerű nép a magyar; akiket megismertem, mind kiváló emberek, és azt mondtam magamban: Bárcsak képesek lennének kifelé is gyümölcsöztetni tehetségüket! Ne felejtsük el, hogy küldetésünk van az egész nemzetközi közösség felé. Nem csak az a feladatunk, hogy széppé tegyük Magyarországot, hanem hogy kitágítsuk lelkünket, és azt mondjuk: Széppé tesszük Magyarországot, hogy így az egész világ szebb legyen, az egész emberiség szebb legyen.

Talán nagyobb tudatosságra és bátorságra lenne szükség ezen a téren.

Chiara Lubich mindig úgy tekintett erre a régióra, mint amelynek különleges hivatása van az egység megvalósításában, ahol különleges szerepe van a kommunikációnak, éppen azért, mert évtizedeken át akadályoztatva volt. Az „egyetlen test” valósága olyan cél, amit még nem értünk el, de amelyet az évek során fokozatosan megpróbálunk megvalósítani. Tudatában vagyunk annak, hogy még rengeteg tennivalónk van. Ezt nem azért mondom, hogy elbátortalanodjunk, hanem hogy felgyűrjük az ingujjunkat. A magyarok rátermettek, tehetségesek, öntudatosak, és én nagyon örülnék, ha kibontakoznának ezen a téren.

Mit tehet a Fokoláre Mozgalom a népek közötti testvériség előmozdítására a régióban?

A helyi körülményeket ismerve esetleg ki lehetne alakítani valamilyen közös kezdeményezést a környező országokkal, de minden projektnek abból kell kiindulnia, hogy minden népnek van ajándékoznivalója a többi nép számára. Fontos, hogy ezek a kezdeményezések ne korlátozódjanak csupán egyes eseményekre, hanem legyen valamilyen folytonosságuk. Egy állandóan változó világban élünk, ahol a határok fokozatosan relatívvá válnak, ahogy az az Európai Unióban történik. Most, hogy Magyarország töltötte be a soros elnöki tisztet, még inkább késznek kell lennetek arra, hogy a többi országgal együtt tegyetek valamit Európáért. Fontos, hogy amit tesztek, az nyitott legyen az egész világra, de legalábbis Európára. A talentumok megosztására, a környező népekkel való együttműködésre egyébként kiváló alkalom lehet a jövőre Budapesten megrendezésre kerülő Genfest is, ahol a magyarok kinyílhatnak az egész világra. 

Tóth Judit

Fotók: Papp Gábor

Új Város – 2011 július-augusztus