Az emberiség nagy problémáinak megoldásában modellként szolgálhat a család az egész társadalom számára. Ezt a merész gondolatot fogalmazza meg Chiara Lubich, akire március 14-én emlékezünk. Hogyan vigyük otthonunkból a társadalomba a szeretet tüzét? A család küldetését 7 lépésben vázolja fel a Fokoláre Mozgalom alapítója.

A család, minden egyes család korunk főszereplőjévé válhat. A család, amely Isten alkotása, a szeretet remekműve, útmutatást adhat arra vonatkozóan, hogyan vehetjük ki részünket a holnap világának formálásában. Ha megfigyeljük a családot, ha röntgenfelvételt készítünk róla, felbecsülhetetlen értéket találunk benne, amely széles körben kivetítve és alkalmazva egyetlen nagy családdá formálhatja az egész emberiséget. A család alapja a szeretet, ennek pedig sokféle arca van: a házastársak közötti szeretet, a szülők és a gyermekek, a nagyszülők és az unokák közti szeretet, a testvéri szeretet. A szeretet állandóan növekszik és túlmutat önmagán. Így a házastársak közötti szeretetből új élet fakad, és a testvéri kapcsolatok barátsággá alakulnak. Nagy egyszerűséggel fogadja el mindenki a másik tekintélyét, szerepét, hiszen az a szeretet megnyilvánulása.

1. Magától értetődik, hogy a családban mindent megosztanak egymással, egyetlen kassza van. Nem a felhalmozás kedvéért, hanem előrelátásból takarékoskodnak. Érthetően számolnak azzal, hogy a családtagok között vannak olyanok is, akik még vagy már nem keresőképesek.

Természetes a családban, hogy mindent közösbe tesznek.

Íme a mag, amelyből kifejlődhet a társadalomban egy emberhez méltó gazdaság; a mag, amelyből megszülethet az adás kultúrája, a közösségi gazdaság.

2. A családban a legkülönbözőbb korú személyek élnek együtt; normális, hogy a másikért élnek és szeretik egymást. A nevelés is spontán zajló folyamat: gondoljunk csak a gyermekek első lépéseire, első kimondott szavaira. A büntetés és a megbocsátás is kizárólag a személy fejlődését szolgálja.

A családban egymásért élnek, a másik életét élik.

Éppen ez az előfeltétele, hogy be tudjuk fogadni a különböző csoportokat, népeket, tradíciókat, rasszokat és civilizációkat, ami oda vezet, hogy kölcsönösen be tudunk illeszkedni egymás kultúrájába.

3. Az igazságérzet a család jellemzője, és az is normális, hogy a családtagok magukénak érzik a másik hibáját, szégyenkezését. Természetes, hogy szenvednek, áldozatot vállalnak egymásért, és hordozzák egymás terheit. Az ember ösztönszerűen együtt érez családjával és hűséges hozzá.

A családban maguktól adódnak át az értékek nemzedékről nemzedékre.

Ez a tény ösztönzést adhat a társadalmi szinten zajló nevelési folyamat átértékelésére. A családban alkalmazott büntetés és megbocsátás módszere pedig minta lehet arra, hogyan működjék az igazságszolgáltatás.

4. A családtagok számára a másik élete ugyanolyan, vagy még nagyobb érték, mint a sajátjuk: vigyáznak mindenki egészségére, s ha valaki gyengélkedik, átvállalják feladatait.

A család az a természetes közeg, ahol elkezdődik és lezárul az élet. Itt talál megértésre, szeretetre és törődésre a magatehetetlen, az idős és az élete végéhez közeledő beteg.

A családtagok ugyanolyan értéknek tartják a másik életét, mint a sajátjukat.

Ebben gyökerezik az élet kultúrája, amelynek át kell hatnia a társadalom törvényeit és struktúráit.

5. A családtagok szükségleteiknek megfelelően öltözködnek és táplálkoznak.

Otthonukat együtt, mindenki közreműködésével alakítják ki és tartják rendben.

A család úgy igyekszik kialakítani otthonát, hogy abban a családtagok közötti harmónia tükröződjék vissza.

Íme a környezetre, a környezetvédelemre való újszerű odafigyelés kezdete.

6. A család a tanítás és a tanulás színtere: minden a személyek érlelődését szolgálja. A család tagjainak kulturális szintje különböző lehet, de minden különbözőség a többiek gazdagodására szolgál.

A családban a tanulás célja, hogy a személy érettebbé váljon.

Ez a gondolat hozzájárulhat ahhoz, hogy a kulturális, tudományos és a gyakorlati síkon folyó kutatás felfedezze Istennek az emberiségről alkotott titokzatos tervét, és a közjó érdekében fejtse ki tevékenységét.

7. A kommunikáció is spontán zajlik a családban: mindenki részesedik mindenben, mindenki megoszt a másikkal mindent.

A kommunikáció a családban érdek nélküli és építő jellegű.

Ez lehetőséget ad arra, hogy kiépüljön egy olyan, az embert szolgáló kommunikációs hálózat, amely a pozitívumot húzza alá és azt terjeszti, s a bolygószintű béke és egység megvalósításának eszközévé válik.

 

„Ha a család a szeretet kiindulópontja, ahol az emberi élet minden problémája szeretetből fakadó megoldást találhat, akkor a család küldetése az, hogy az egész társadalom számára modellül szolgáljon az emberiség nagy problémáinak megoldásában.”

Chiara Lubich (1920-2008)

 

Részletek az 1993-ban Rómában megrendezett Familyfestre küldött üzenetéből.

A családban a szeretet a személyek közötti természetes kapcsolatot jelenti. Ebből a magból fejlődhetnek ki azok a struktúrák és intézmények, amelyek szem előtt tartják mind a közösség, mind az egyén érdekeit, egészen addig menően, hogy – megbecsülve minden egyes nép értékeit – előmozdítják az egyetemes testvériség megvalósulását.

Isten a családban mindenfajta emberi együttélés prototípusát teremtette meg. A család feladata tehát ez: otthonában a szeretet tüzének folyamatos táplálása által újra kell élesztenie azokat az értékeket, amelyeket Isten ajándékozott a családnak, s nagylelkűen, szünet nélkül azon kell fáradoznia, hogy a társadalom minden területére kisugározza azokat.

Szerkesztette: Tóth Judit

Fotó: Erhardt Gyula

Pietro Parmense

Új Város – 2011 március-április