Gyümölcsoltó Boldogasszony napja van. Ezen az ünnepen az angyali üdvözletre: Mária igenjére emlékezünk, ami az emberiség igenje Istennek, s mindannyiunk számára példa. Ezekben a bizonytalan napokban különösen is példa lehet számunkra a fiatal lány, aki bátran igent mondott Istennek, bár nem tudta mi vár rá.

Van Thuân bíboros gondolatai készítsék elő a lelkünket az ünnepre.

Napról napra világosabban megértem a Szentírás ezen szavait: „Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak (…) az én gondolataim  a ti gondolataitoknál” (Iz 55,9). Megértem, hogy életem választások sorozata: minden pillanatban döntenem kell Isten és az ő művei között. Mindig új döntés ez, mely megtéréssé, odafordulássá válik.

Mária, amikor Istent választotta, föladta korábbi terveit anélkül, hogy teljességgel megértette volna azt a titkot, mely testében és élethivatásában valósággá kezdett válni. Attól a perctől kezdve élete folyamatosan megújított igen: „történjék velem szavaid szerint”, kezdve a betlehemi istállótól az egyiptomi menekülésen és a názáreti asztalosműhelyen át egészen a Kálváriáig.

Újra és újra egyazon választás előtt állunk: „Istent és nem az ő műveit”. Éppen ezáltal lehet Mária szemtanúja az ígéretek beteljesedésének: megpillanthatja a föltámadott Fiút, akit nemrég véresen tartott karjaiban; láthatja, amint a tanítványok csoportja újra összeáll és minden népnek hirdeti az evangéliumot; tanúja annak, hogy boldognak és Isten anyjának hirdeti őt minden nemzedék, és hogy Istenszülőnek nevezik őt, aki a kereszt alatt egy közölünk való, egyszerű embert kapott isteni Fia helyett.

Forrás: Testimoni della speranza, Citta Nuova, Roma, 2008. 63.
magyarul: Amint az Atya szeretett engem… 2. Új Város, Budapest, 2010. 109.
Fotó: Egedi Marianna