Egy család életében időnként eljön a pillanat, amikor a gyerekek számának növekedése, egy új munkahely vagy más változások miatt a szeretett lakást hátrahagyva új helyre költöznek. A búcsúzás fájdalmán túl ilyenkor az ott megélt örömökre, a megoldott nehézségekre, szép emlékekre koncentrálunk, és arra, hogy a költözés egyúttal valami újnak a kezdete is. Ilyen lélekkel állunk itt, amikor megosztjuk a hírt, hogy az Új Város 2020-tól megújult formában az online világban folytatja tovább.

A búcsú pillanataiban először is hálát adunk Istennek ezért a gazdag harminc évért, mindazokért az értékekért, melyet az Új Város hordozott és adott tovább. Hálát adunk azokért, akik e hosszú évek alatt dolgoztak a lap megjelenésért: akik cikkeket írtak, szerkesztették és javították a szövegeket, akik képeket kerestek és újság formába öntötték az alapanyagot vagy éppen az adminisztrációban segítettek. Köszönetet mondunk az Olvasóknak, hogy velünk tartottak.
A hála mellett várakozás és öröm van bennünk az előttünk álló életszakaszra tekintve. Természetesen a költözés nem mindig egyszerű, az új hely először idegen, sok tennivaló van vele, de ugyanakkor egy új világot is kinyit. Azon dolgozunk, hogy barátságos, színes és befogadó otthont teremtsünk az online Új Városnak.
Nincs okunk félni a változásoktól, hiszen csak az eszköztárunk módosul, de a hit ugyanaz marad, ahogy erről Marton Zsolt püspök is beszél a 21. századi lelkipásztorkodás kapcsán. (14. o.) Egy közösség, egy projekt is akkor működik jól, ha képes a megújulásra, az önfejlesztésre – tudhatjuk meg településfejlesztési szakértőktől. (6. o.) Készen állunk hát a változásra, és küldetésünk ugyanaz marad: olyan embereket és történeteket szeretnénk bemutatni, akik és amelyek segítenek és inspirálnak keresztény életutunkon. Ilyen például a politikusi hivatására, mint a szeretetek szeretetére tekintő Csépe Béla. (4. o.) De ilyen példák lehetnek előttünk akár az élsportolók is, ha közelebbről megnézzük, hogyan küzdenek a sikerért (32. o.), vagy azok az apróbb-nagyobb hétköznapi történetek, melyekre az ige olvasása és élése indította szerzőinket. (27 és 29. o.) Elméleti segítséget is adunk olvasóinknak: ezúttal Pasquale Foresi atya értelmezi számunkra a kölcsönös szeretet jézusi parancsát (24. o.), pszichológusunk pedig ahhoz ad ötleteket, hogyan tudjuk szülőként előmozdítani a testvérek közötti jó kapcsolatot. (34. o.) Az egyházzal egységben élve mi is készülünk a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, ennek jegyében jelentettünk meg Vársz ránk címmel egy antológiát, melyben lelkiségi mozgalmak alapítóinak gondolatait gyűjtöttük egybe az Eucharisztiáról. Erről adunk hírt a hátlapon.
Az utolsó oldallal lezárul, de egyben meg is nyílik egy korszak. A nyomtatott magazinok háttérbe szorulásával világossá vált, ha sokakat szeretnénk elérni és megszólítani, akkor online kell mindenki számára elérhetővé tenni tartalmainkat, előfizetés helyett pedig adományokból finanszírozni működésünket. Kedves Olvasóink, tartsanak hát velünk a világhálóra, és ha tehetik, támogassák az Új Város küldetését adományaikkal!

Nagylelkű adományaikat a
11705008-20434836
számlára várjuk és hálásan köszönjük!

Nyomtatva vagy képernyőre írva? Mindegy is, hisz ezek csupán élettelen felületek, mi viszont az élő szívekbe szeretnénk írni Isten üzenetét, mert ahogy Rónay György Négy sor című versében olvashatjuk:

Hullámra írtam, elvitte a víz.
Felhőre írtam, elfújta a szél.
Falombra írtam, letépte az ősz.
Szívekbe írok, századokra él!

Csíkné Sisák Zita
Fotó: kaboompics/Pixabay