Ajánló május-júniusi számunkhoz

Az ókori gyűléseket, hivatalos összejöveteleket elbocsátó felszólítással zárták. Ezt vette át a liturgia is, egy mélyebb tartalommal. A szentmise eredeti latin záróformulája az Ite missa est! (Menjetek, küldetésetek van!), azt hangsúlyozza, hogy a kereszténynek Krisztus küldötteként kell járnia a világban. A májusi életige is épp erre hív, Jézus megvallására: „…hogy tanúságot tegyünk a vele való találkozásunkról, hogy »kilépjünk« önmagunkból, törékeny biztonságaink és korlátaink közül, hogy időben és térben folytassuk a küldetését, amelyet az Atyától kapott: adjuk hírül, hogy Isten a Szeretet.” Isten szeretetét adták hírül mindazok, akik felkaroltak egy-egy pakisztáni gyermeket, esélyt adva nekik az iskoláztatás által egy emberibb életre (27. o.). A mások felé való küldetés az adónk 1%-áról rendelkezésben is megnyilvánulhat, de vajon a választott alapítvány valóban a társadalmi igazságosságot szolgálja-e – érdemes ezen elgondolnunk (4. o.). Küldetésünk van Európában: közösen kell megtalálnunk azt a módot, hogyan tudjuk megőrizni nemzeti identitásunkat, miközben testvérként élünk egymással, egymásért. Testvérlapjaink jóvoltából most más nemzetek Unióhoz való viszonyulásáról is képet kaphatunk (6. o.). Emberként küldetésünk van nemcsak a gyógyításra, hanem az etikai határok meghúzására is (9. o.). Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a testvériséghez a megismerésen át vezet az út. Ezúttal az észtekkel ismerkedhetünk meg közelebbről, akik számára mi a kedves nagytesók vagyunk (10. o.). Persze a konkrét, adott esetben a nagyon konkrét tettek is a küldetésünk: szedhetünk szemetet, de kimehetünk tüntetni, ha a hazaszeretet ezt kívánja (23. o.). De ha éppen ágyban fekvő betegek vagyunk, akkor is tudunk nagyon konkrétan szeretni, ahogy ezt Chiara Luce életpéldája mutatja (22. o.). Néha persze elbizonytalanodunk, és nem tudjuk, hogyan szolgáljunk. Erre ad választ a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” igeszakasz. Hogy ezt pontosan hogyan is kell érteni, és főképp megélni, Igino Giordani magyarázza el (24. o.). Másokat akkor tudunk szeretni, ha önmagunkat is tudjuk. Ebben pedig segít a helyes önbizalom, ezt mindig fejleszthetjük (32. o.). A májusi életige így szól: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ha fellapozzuk az evangéliumot, ezt a folytatást találjuk: „Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: »Vegyétek a Szentlelket!«” Nem vagyunk tehát magunkra hagyva utunkon. S pontosan ezt fejti ki a júniusi életige: „Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek” (ApCsel 1,8). S hogy milyen is ez a Szentlélek, aki vezet? Gyakran galambként ábrázolják, de mégsem madár, hanem egy Személy, akivel állandó kapcsolatban lehetek (30. o.). A vele való kapcsolat pedig éppolyan változó és dinamikus, mint egy tánc. És ilyen tánc lehet a férfi és nő közti szeretetkapcsolat is, mely képes átalakulni és alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, például egy gyermek érkezéséhez. Persze csak ha figyelünk egymásra (34. o.). S mi van akkor, ha nincs kedvünk az egészhez, nem érezzük a küldetést, a szolgálat lelkületét, ha egyszerűen csak bal lábbal keltünk fel? Hallgassunk Pista bácsira, azazhogy az unokájára (36. o.), és egyszerűen csak csináljunk úgy, mintha… Lehet, hogy magunk is meglepődünk a hatásán!

Csíkné Sisák Zita

Új Város 2019/3. május–június

Fotó: pixabay.com