Keresztény otthon

„A házastársak azzal, hogy szeretik egymást, saját boldogságukat és az életszentségüket munkálják. Otthonuk templommá, mennyországgá válik.”

A názáreti család csodája ismétlődik meg valamilyen módon minden keresztény családban, ha ott „megszületik” Krisztus a többi ember számára. A II. Vatikáni Zsinat „családegyháznak” nevezi a családot, és az egyház szó azt jelenti: együttélés a szeretetben, vagyis Istenben; olyan együttélés, melynek középpontjában az Úr van. Ha ebből indulunk ki, akkor a családi otthon, minden keresztény család új testi és lelki életet fakaszt a társadalomban, közös életük „családi tűzhely”, mely melegséget sugároz a környezetében. (…) VI. Pál pápa mondja: „A házasság és a család által Isten bölcsen egyesített két lényeges emberi valóságot: az élet továbbadásának küldetését, valamint a férfi és a nő kölcsö­nös és törvényes szeretetét.” Költő soha nem emelte ilyen fenséges magasságba a házastársi szeretetet. A krisztusi vallásban a család valóban költői magaslatokba került, a társadalmiság középpontja és forrása lett. Ha szeretet van, akkor van élet, ez a házastársi kötelék elsődleges feltétele. (…)

Ha a házastársak szeretik egymást, megszentelődnek. Istent adják egymásnak, aki a Szeretet, és erről tesznek tanúságot. Szeretetük jel az emberek előtt, hogy valóban keresztények és Isten életét élik. Az ókori világ megtért, amikor látta, mennyire szeretik egymást a keresztények, kezdve a családjuk körében. Ebből látták, hogy igaz a vallásuk és Isten jelen van bennük. A szeretetben áll a család erejének, egyetértésének a titka és az élet nehéz­ségeinek megoldása.

Ha nincs szeretet, akkor a családdal együtt az egész emberi lét is kudarcot vall. Az életszentség­ben áll tehát a lelki egészség, mely hatással van a testünkre is, és mint tiszta, gyógyító hullám kiárad az egész társada­lomra. A keresztény otthonból születik Isten népe.

Fotó: Pinteres.com (1)

2017.Március-április

Élőforrás

Forrás: focolare.org

Fordította: Tóth Judit