Mese  3-TÓL 99 ÉVES GYEREKEKNEK

Mariateresa Franza

Mauzi néni minden szombat délután mosolyogva tipegett a park felé, lila virágokkal díszített, régimódi kalap­jában, és sosem felejtett el kekszet vinni a kacsáknak, de nem is akármi­lyet, hiszen saját kezűleg készítette őket. Mauzi néni nagyon szeretette az állatokat – ezt három macskája és a kiskutyája is ta­núsíthatta –, és volt még egy gondosan ápolt télikertje is, hiszen kertészkedni is szenve­délyesen szeretett: jól ismerte a növények csínját-bínját, háza egy színes virágágyáshoz hasonlított. A parkban szeretett hosszan üldögélni, vitte magával a fonalait, és szaporán kötögetett, miközben az arra járó embereket figyelte. Ez is nagy szenvedélyévé vált: fantáziálni az arra járókról, elképzelni milyen életet élhetnek, milyen lehet a múltjuk, szokásaik, gondolataik, az életük. Egyik nap, amikor Mauzi néni megszokott padja felé tipegett a tóparton, elszáguldott mellette Kismagdus, az örökké vidám és mosolygós kislány… és jaj… kiverte a kezéből a fonalakat, a kötést, és az egész csomag a tó vizébe pottyant. Micsoda balszerencse! Kismagdus annyira megijedt, hogy még el is pityeredett… Ám Mauzi néni, bár bosszankodott, nem vesz­tette el a lélekjelenlétét. Meghívta a kislányt egy gombóc fagyira, és visszatérve együtt telepedtek le a padra. Így kezdődött a barát­ságuk! Onnantól fogva minden szombat délután találkoztak a padjuknál, Mauzi néni szeretett mesélni Kismagdusnak a gyerekko­ráról, fiatal éveiről, hogyan árult ibolyacsok­rokat az utcán, a nagy befőzésekről, és a tűz körüli mesehallgatásról a családja körében. Kismagdus mindig figyelmesen és érdeklődve hallgatta. Teltek a napok, hónapok, évek, és kettejük barátsága egyre szorosabbá vált, egyre erősödött, éppen úgy, mint a park öreg fáinak göcsörtös gyökerei. Aztán Kismag­dusból Magda lett, Mauzi néni pedig egyre nehézkesebben járt. Míg egy nap aztán örökre lehunyta szemét. Magda elkísérte utolsó útjá­ra öreg barátját, és azt a fehér sálat viselte, amit a néni nagy szeretettel és odaadással kötött neki. Hosszú évek múlva, egy verőfé­nyes szombaton Magda néni épp a padja felé igyekezett, amikor, képzeljétek: nagy sebesen nekiszaladt egy vidám kislány! Magda néni elmosolyodott, aztán kézen fogta a megszep­pent kislányt, és elindultak a fagyizó felé…

Forrás: CN

Illusztráció: Eleonora Moretti

Fordította: Feltserné Bernáth Mária

  Új Város – 2016. május