A csernobili atomkatasztrófa 30 évvel ezelőtt, 1986. április 26-án történt. Európa, de talán az egész világ lakosságának emlékezetében úgy él ez a nap, mint minden idők legsúlyosabb nukleá­ris balesete. Sajnos nem csak a hatalmas média­visszhang tette, hogy a modern technológia legelret­tentőbb kudarcának könyveljük el Csernobilt: mind az áldozatok száma, mind az elhárításra fordított pénz és munka mennyisége tényként mutatja a baleset súlyossá­gát. Azonban nem csak az évforduló okán tarthatjuk a témát aktuálisnak. Az 1990-ben bevezetett Nemzetközi Nukleáris Eseményskála hét fokozat alapján osztályozza a nukleáris baleseteket súlyosságuk szerint. Sokáig a ’86-os szovjet katasztrófa volt az egyetlen, amelyik e skálán 7-es, azaz „nagyon súlyos baleset” besorolást kapott, azonban a 2011-es fukusimai atomerőmű-baleset szennyezési értékei is – bár szigorúan véve nem érték utol a ’86-os csernobili szintet – de mivel megha­ladták a küszöbértékeket, így ez az eset is a legsúlyosabb kategóriába került. A tény, hogy Fukusima jelentős társadalmi tiltakozást váltott ki az atomenergia ellen, ennek eredményeképpen például Németország le is állí­totta atomerőműveit. Ez megerősíthet minket meggyő-ződésünkben, hogy az atomenergia valóban kétélű fegyver. Használatát vagy elvetését minden esetben széleskörű párbeszéd kell, hogy megelőzze.

Kovács Bertalan

Fotó: sr.wikipedia.org

Új Város – 2016. április

A k t u á l i s

Súlyos atomszennyezés