Fókuszban   ÖKUMENÉ 

Egy lelkes ötlet keresztény felekezetek együttműködésével profi rendezvénnyé nőtte ki magát.

 
Tömeges részvétel és híres fellépők – Ákos, Hillsong, Gen Verde, Szenczy Sán­dor, Pál Feri – fémjelezték a szeptember 25. és 27. között lezajlott eseményt. Az előzetes sajtóközlemény így kecsegtetett: „Az újszegedi ligetben az év legna­gyobb szegedi, ingyenes, szabadtéri rendezvénye, a Tágas Tér Fesztivál…” De miben volt úttörő jellegű ez a buli, mi volt a különlegessége a nagy neveken és nagy létszámokon túl? Erre keressük a választ szervezők és résztvevők segítségével.

Mertek nagyot álmodni

Visszaemlékszem, amikor jó három-négy évvel ezelőtt, egy szegedi ifjúsági ökumenikus istentiszteleten Czagány Gábor református lelkész egy nagy­szabású városi összkeresztény rendez­vényt harangozott be. Hogy értsük, mire gondol, a Kirchentagról mesélt, amelyen az egyház kilép az emberek közé. A német evangélikus egyház a II. világháború óta évente szervez kü­lönböző városokban egyházi napokat, néhány éve ökumenikus összefogással is. A hamburgi Kirchentagon, amely­ről az ifjúsági lelkész lelkes, diavetítés­sel tarkított élménybeszámolót tartott, egyrészt nagy istentiszteletekre, kon­certekre, sportversenyekre, másrészt a középületekben, tereken személyesebb találkozásra alkalmat adó tevékenysé­gekre, fórumokra került sor. Tudván, hogy Nyugat-Németország nem ismerte a kommunizmust, az embe­reknek soha nem volt megtiltva, hogy a templom falain kívül felvállal­ják vallásos meggyőződésüket, szkep­tikusan hallgattam nagyratörő tervei­ket, hogy ezt Magyarországra akarják hozni. Igen, így többes számban, hisz nem egy ember, hanem egy csoport, a helyi ökumenikus lelkészkör álma volt ez. Álom, mely jó másfél évvel ezelőtt kezdett testet ölteni, mikor kiosztották a feladatokat, felgyűrték az ingujjat, és nekiláttak. De nemcsak ők, hisz a városban található számos vallásos, köz- és civil szervezetet bevontak.

Összefogás

Szlaukó Orsolya evangélikus lelkész szavaival élve „Szegeden nagyon jól működik az ökumenikus lelkészkör, és e kör ötlete volt, hogy létrehozzon valamit, ami az ökumenét, a keresz­ténységet hirdeti. A sokszínű, négy­színű szimbólum, ill. az egész feszti­vál egy zsoltárból ered, »tágas térre vitt ki engem az Úr«. Azért találtuk ki és hoztuk létre, hogy a szegedi embereknek ajándékozni tudjunk valamit, hogy jobban megmutassuk a keresztény egyházakat és ezeknek a közösségeknek az értékeit. Ne a manapság elterjedt sztereotípia éljen tovább a fejekben rólunk.” „A város felé kell fordulnunk. Küldetésünk nem a saját közösségeink, hanem a város felé szól: ez valósult meg itt. A mi szerepünk a szolgálat volt, a hát­térmunka, nem önmagunkat előtérbe tenni” – vallja egy másik szervező, Tari Sándor fokolarinó. „A fesztiválon mindenki megtalálja a neki megfele­lő programot – folytatja a lelkésznő –, helye van minden korosztálynak, fiataloktól az idősekig. Koncerteket, fórumbeszélgetéseket, játszóházakat létesítettünk, illetve különböző szer­vezetek falvakba csoportosultak itt a sétányon.”

Színes forgatag

Az újszegedi liget sátorvárosában négy különleges falu kínált érdekes programokat. A Gondoskodás, a Közösségek, a Hivatások és a Tudo­mány Falva gyűjtötte össze azokat a kezdeményezéseket, amelyek a segítő szolgálatok, az egészségügy, az oktatás, a közösségszervezés, a mun­ka és a tudományok világát hozták közelebb a kilátogatókhoz. A parókiák, egyházi közösségek fog­lalkozásokkal, szórakozási lehetősé­gek kreatív tárházával lepték meg az arra járót. A kiállítók örömmel láto­gatták egymás programjait és nem az önreklámon volt a hangsúly. Ha nem kérdezek rá, nem tudtam volna meg, hogy az Oázis sátorban teával, kedves szóval fogadó hölgyek az evangélikus gyülekezethez tartoznak, vagy hogy a Mini Zarándoklat animátorai a Katona Nándor családcsoport tagjai.

Tari Sándor egy éven át foglalko-zott a sátorváros benépesítésével. „A cél az volt, hogy a város minde­gyik szegmenséből legyen jelen valaki: a gazdák, a munkások, a tudomány, az egészségügy világa… Hatvan stand és sátor volt. A kiállítóknak feltételül szabtuk, hogy barátsággal viseltessenek irántunk és a többi kiállító iránt. Jelen voltak a rendőrök, tűzoltóság, stb. Néhány példa: egy villanyszerelő műhelyfoglalkozást tartott gyerekeknek, az egészségügyi sátorban 700 embert vizsgáltak meg ápolónők, a katolikus plébánián vért lehetett adni, egyetemi tanárok kísérleteket mutattak be.” Sándor azt is elárulja, terveik között szerepel a folytatás, valószínűleg két év múlva kerül sor ismét hasonló eseményre.

Találkozások

„Nagyon tetszik, hogy családias a hangulat, nagyon sok gyerek és szülő van, látok szülőket beszélgetni egy­mással” – nyilatkozta egy családapa, de a fiataloknak is volt miből válo­gatni: a Szabadtéri Színpadon ifjúsági zenekarok léptek fel. „Itt olyan hangulat van, ami talán sehol a hétköznapokban, és ezeket a zenéket hallgatva az ember a szívében igazi békét érezhet” – nyilatkozta egy fiatal. Gáncs Péter evangélikus püspök a Duna TV riporterének kérdésére, miért tartotta fontosnak, hogy eljöjjön, így válaszolt: „Nagyon tetszett már a fesztivál neve, a tágas tér. Sok embernek van klausztrofóbi­ája, fél a bezártságtól. Néha azt érzem, az egyházak meg attól félnek, hogy kilépjenek. 25 évvel a rendszerváltás után ott tartunk, hogy az emberek nem találnak be könnyen a templo­mokba, nekünk kell kilépni. Tehát nekem nagyon tetszik ez az ökumeni­kus összefogás, hogy kilépünk a város utcáira, tereire.”

Prokopp Katalin

Fotók: © Kiss Tamás
Körmöczi Zsófi

Új Város – 2016. január