FILMVILÁG

Antal Gergely

Ki hallott már olyan magyar filmről, amely kifejezetten japán témájú univerzumba röpít minket? A Liza a rókatündér nemhogy megfelel e felvetésnek, hanem idén február óta a magyar mozik után (több mint százhúszezres jegyeladással) láncreakció-szerűen hódítja el a különféle neves külföldi mozgókép szemlék díjait Kanadától Portugáliáig. A részben roman­tikus vígjáték, felnőtt mese, részben művészfilm (és itt most inkább a kivitelezésére gondolok) hamarosan vetítésre kerül a szlovák, cseh, észt, sőt a japán és tajvani mozikban is. Novembertől pedig már dvd-n is hazavihetjük. De mi is a Liza vonzereje?

Ez a film mindenkinek kicsit mást mond az egyértelmű főbb vonalain túl, melyek az igaz szerelem sokszor körüljárt témáját új módon vetítik elénk. Minden vetítésen máshogy esnek le a különféle poénok az egyes (réteg)nézőnek, többféle embertípust is képes megszólítani, miközben a látvány, a díszletek egyaránt a legapróbb részletekig kidolgozottak, igényesen megformáltak. Mindezt kiváló színésztársulattal ötvözve Ujj Mészáros Károly rendezésében, Balsai Móni, David Sakurai és Bede-Fazekas Szabolcs főszereplésével. A film zenei világa lenyűgöző, Tövisházi Ambrus betétdalainak keletkezése és megvalósulása egye­dülálló sziget a magyar filmzenék tengerében.

Számomra felüdülés volt végre egy olyan magyar alkotást látni, ahol Magyarországnak nem a nyomorúságos, szürke és levegőtlen mivoltát, hanem egy vidám, magával ragadó változatát szemlélhet­jük egy párhuzamos valóságban, ahol a 70-es években nyoma sincs a kommunizmusnak. A sajátos hangulatú, hívogató, valóban mesei jellegű világ tényleg képes magával ragadni 98 percen keresztül, kiválóan ötvöződnek az egymástól messze lévő magyar és japán elemek némi finnes western aromával kiegészítve.

Ha valaki vágyik egy értékes, szerethető, élvezetes, lebilincselő, több­nyelvű, nemzetközi színvonalú filmre, annak mindenképpen ajánlom a Liza a rókatündért, mely minden komolyságával, itt-ott sötét humo­rával, gyönyörködtetésével méltán válik messze földön híressé!

Fotó: 24.hu

Új Város – 2015. december