Chiara Lubich alábbi elmélkedésében azt fogalmazza meg, hogy az Eukarisztia Isten gyermekeinek családját teremti meg, amelyben Jézusnak és egymásnak is testvérei vagyunk.

Az Eukarisztiának egyik hatása az, hogy nemcsak az egyénekben termi azokat a rendkívüli, isteni gyümölcsöket, amelyekről beszéltünk, hanem az egység legfőbb szentségeként, megteremti az egységet is az emberek között. Ez logikus: ha ketten hasonlítanak a harmadikra, akkor hasonlítanak egymásra is. Ha mi Krisztus vagyunk, egymásra is hasonlítunk.

Az Eukarisztia megteremti a testvérek közösségét. Ez csodálatos! Ha az emberiség komolyan venné ezt, ennek elképzelhetetlen, mennyei következményei lennének.

Mert ha az Eukarisztia egységet teremt közöttünk, logikus (lenne), hogy mindannyian úgy bánjunk egymással, mint testvérek. Az Eukarisztia Isten gyer­mekeinek családját teremti meg, amelyben Jézusnak és egymásnak is testvérei vagyunk.

A természetes családban léteznek olyan szabályok, amelyeket ha természetfölötti szintre emelnének, és széles körben elterjesztenének, megváltoztatnák a világot.

A természetes családban minden közös: az élet, a lakás, a bútorzat… A családnak megvan a maga meghitt, belső élete: a családtagok ismerik egymás helyzetét, mert elmondják egymásnak.

A család tagjai úgy lépnek ki a világba, hogy magukkal viszik a családi tűzhely melegét, és hasznosak lehet­nek a társadalom számára, főként, ha ép, egészséges családból jönnek.

A család boldog, ha az asztal körül együtt énekel vagy imádkozik.

Ha a család a Teremtő egyik legszebb teremtménye, akkor vajon milyen lesz Isten gyermekeinek családja?

Keleten nagy jelentőséget tulajdonítottak a közös étkezésnek. Itt felfigyeltünk egy szempontra: az utolsó vacsorán Jézus nemcsak maga köré gyűjtötte azokat, akikkel legbensőségesebb kapcsolatban állt, hanem amikor a tanítványai között körbeadta a kelyhet, és megtörte a kenyeret, hogy szétossza, úgy tűnik, még jobban magához akarta vonni őket, szinte egyesíteni akarta saját személyével. Jézusnak ez a cselekedete az Eukarisztiának, az egység szentségének külső jele.

Jézus lakomájában az is rendkívüli, hogy Ő ezt a vacsorát végtelenül magasabb szintű valósággá tette. Ugyanis amikor a keresztényeket az Eukarisztia által önmagával és egymással egyetlen testben egyesíti, az Ő testében, akkor életet ad az Egyháznak. Az Egyháznak a szó legmélyebb értelmében, amely Krisztus teste, testvériség, egység, élet, közösség Istennel.

Az Eukarisztia tehát létrehozza az Egyházat ott, ahol az emberek összegyűlnek, hogy az eukarisztikus lako­mán részt vegyenek. Létrehozza, megvalósítja nem­csak az Egyház egy részét – ez is csodálatos –, hanem a teljes Egyházat; Krisztus egész teste jelen van egy adott helyen, ahogy az Szent Pál leveléből is érthetővé válik. Ő azt mondja: „Isten egyházának, amely Korintusban van” (1Kor 1,2). De ez Isten Egyháza.

Az Eukarisztia jelenvalóvá teszi Krisztus minden tagját a távolságok és a halál ellenére is, mert az ott jelenlévő dicsőséges Krisztusban megszűnik a térbeli és időbeli távolság. A Lumen Gentium megállapítja: „Amikor az eukarisztikus áldozatot ünnepeljük, a legteljesebb fokon egyesülünk a mennyei Egyház liturgiájával”. Tehát együtt vagyunk azzal.

Az Eukarisztia hatására a keresztények azonnal egyet­len testnek érezték magukat, az Apostolok cseleke­deteiből tudjuk ezt: „A hívek sokaságának egy volt a szíve, a lelke. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjá­nak, hanem mindenük közös volt” (ApCsel 4,32).

Forrás:

Chiara Lubich: Eukarisztia, Új Város 2015

Fordította: Fekete Mária

Fotó: © Depositphotos.com/ Pawel Horosiewicz

Új Város – 2015. október

EUKARISZTIA – A testvéri közösség alapja