Kultúra

Paksy Eszter

A személyes szférába kényszerített vallásosságunk kö­vetkezménye talán, hogy amikor a hitünkről beszélünk, leginkább csak arra gondolunk, hogy Isten engem, a csalá­domat, a körülöttem élőket személyesen szereti, hogy bár­mi történjék kicsiny életünkben, amögött az Ő szeretete áll.

Az utóbbi évek nagy társadalmi eseményeit és világunk állapotát szemlélve feltettem magamnak a kérdést, hiszek én valóban Istenben? Abban, hogy Ő irányítja a történel­met? Hogy noha nekünk úgy tűnik, a társadalmi mozgások irányítása – globalizáció, posztmodern kulturális trendek, elidegenedés, migráció, klímaváltozás – teljes mértékben kicsúszott a kezünkből, Ő ezek mögött a jelenségek mögött is ott van?

Mi, keresztények veszélyeztetve érezzük magunkat az öreg kontinensen, és jobbára azon igyekszünk, hogy ment­sük, ami menthető, abból az örökségből, ami még nem enyészett el. Vajon hisszük-e, hogy Krisztus mindenkit megváltott térben és időben? Hogy a kereszténység túlélése nem függ a ma általunk ismert európai kultúra túlélésétől?

Elgondolkodtam, hogy az a keresztény megújulás, ami a II. Vatikáni Zsinat óta jellemzi az egyházat,vajon egy leáldozóban lévő kultúra utolsó kivirágzása-e, mint mond­juk Marcus Aurelius naplói a Római birodalom hanyatlása kezdetén, vagy inkább egy új, még alig sejthető, de életerős kultúra első megnyilvánulásai, mint az egyházatyák vagy Szent Ágoston írásai?

Idén hunyt el Giuseppe Maria Zanghì, a Fokoláre közös­sége számára egyszerűen Peppuccio, aki filozófusként és fo­kolarinóként hitet tett arról, hogy a megújulás már elkezdő­dött, hogy a közösségi lelkiség igazi válasz minden ma égető társadalmi problémára: „Ahogy Jézus elhagyatottságának mélységeiből született a feltámadás dicsősége, úgy a mai kul­túra mélységes sötétségéből is új életnek és gondolkodásnak kell születnie. Már itt a földön szentháromságos életnek.”

Mernünk kell feladni védekező pozícióinkat, és befogad­ni mindazt az újat, amit Isten számunkra és gyermekeink, unokáink számára megálmodott, s aminek felépítéséhez mindannyiunk hozzájárulása szükséges.

Fotó: © Depositphotos.com/ Paolo Carnassale

Új Város – 2015. október