Minden megváltozott
M o z a i k TÁRSALAPÍTÓ
Michele Zanzucchi
Minden megváltozott
Pasquale Foresi atya, az első pap fokolarino több mint hatvan évig volt Chiara Lubich egyik legfontosabb munkatársa. A Fokoláre Mozgalom kialakulásában játszott különleges szerepe miatt tekintette őt Chiara társalapítónak.
Papnak készült, de mély lelki kereséssel küzdött: hogyan lehet az evangéliumot az egyházi élettel összeegyeztetni. Így emlékszik vissza arra, amikor a fokolarinik becsengettek a Foresi család ajtaján: „Hallottam, hogy idős nagynéném el akarja küldeni a látogatót, mert nem aznapra várta őt a családom. Ha valaki Rómából eljön hozzánk – gondoltam –, akkor legalább a jó modor miatt, fogadnunk kellene. Kimentem a dolgozószobámból, és Chiara Lubich egyik első társnője állt előttem, Graziella de Luca. Betessékeltem, de csak merő udvariasságból, mert a fokolarinik szerintem fellegekben járó emberek voltak.”
Ezzel szemben egy egyszerű és normális lánnyal találkozott, akinek a viselkedése kellemes meglepetést okozott. Azonnal össze is hívott egy találkozót a szemináriumban. Útközben kérdezgette Graziellát a mozgalomról, a tevékenységükről, de csak azért, hogy beszélgessenek valamiről. Graziella a legnagyobb természetességgel ezt válaszolta: „Igyekszünk a világban a Szentháromság mintája szerint élni”, ezzel azt akarta mondani, hogy Jézus egységimája szerint. Ez felkavarta Foresi atyát. „Így beszélni az utcán, emberek között, igen furcsán hatott. De itt Graziella életéről volt szó, nem valami betanult szöveget mondott el.”
Pasquale visszahúzódó természete ellenére további kérdéseket tett fel. Sőt még arra a találkozóra is elment, ahol Graziella mesélt Trento katolikus vezetőinek a Fokoláre kezdeteiről. „Nagy hatással volt rám ez a történet – emlékezett vissza –, mert pont arról szólt, ami Jézus életéből engem is megérintett. Záporoztak a kérdések a mozgalom szervezeti felépítésére vonatkozóan, én pedig legyőzve félénkségemet, közbeszóltam, hogy nekünk nem erre kellene fókuszálnunk, hanem a mozgalomhoz tartozók életéből fakadó tapasztalatokra.”
Ezek után Graziella a Foresi családnál maradt másnap is, és hosszan elbeszélgetett az akkor még fiatal kispappal. Foresi atya már akkor biztos volt abban, hogy a mozgalom előbb vagy utóbb összeütközésbe kerül a hivatalos egyházzal, mert túl radikálisan éli az evangéliumot és sok újdonságot rejt magában.
„Még egy kérdést tettem fel Graziellának, hogy mit jelent számukra az Eukarisztia: »Ha lehetne, akkor naponta kétszer is áldoznánk« – válaszolta a rá jellemző spontenaitással.” Fogalma sem volt arról a gyötrelemről, amit ez a fiatal szeminarista élt, mégis olyan választ adott, ami Foresi atya számára kegyelem volt és váratlan fordulatot hozott. „Ha fontos az Eukarisztia – gondolta –, akkor szükség van a papságra és a hierarchiára is. Megértette, hogy Krisztust nem lehet elválasztani egyházától. „Az Egyházat mindnyájan együtt alkotjuk, mindenki a maga felelősségével. Ezért nem csak a többieknek kell változniuk, hanem nekem is, Pasqualénak. Teljesen más, új életet kell kezdenem.”
Forrás: cittanuova.it
Szerkesztette és fordította: Tóth Judit
Fotók: © CSC Audiovisivi – Archivio (2)
Új Város – 2015. július – augusztus