Villogó lámpák

Erhardt Gyula és Krisztina

Rino Ventriglia: Vészjelzések a párkapcsolatban című könyve részletesen kifejti a kapcsolatot veszélyeztető krízisek előjeleit. Cikkünk ennek egy rövidített összefoglalóját tárja az olvasók elé.

Ha az autóban kigyullad az üzemanyagszintet jelző piros lámpa, meg kell állnunk és tankolni kell. Minden házaspár úton van és természetszerűen jönnek krízisek, de ezek előtt már vannak figyelmeztető jelzések, amikor valamit ellenőrizni kellene „házasságunk motorjában”!

Az első jelzés: Átmenet a kezdeti szerelem által létrejövő egység szakaszából egy szétválási szakaszba.

A fiatal, szerelmes házasok az első időszakban teljesen egynek érzik magukat. „Te vagy az életem!” „Csak érted élek!” „Te vagy a mindenem!” Ezek a mondatok nagyon jól kifejezik ezt a fontos állapotot, amelyet a pár él. Ez az az energia, amely segít a kapcsolatot felépíteni. A növekedés érdekében viszont szükség van az egyénné válásra, az elkülönülésre. Később a szerelmes korszakból olyan fázisba lépünk, amikor a másikat többé már nem gyönyörűnek, idealizáltnak látjuk, hanem olyannak, amilyen. Eszünkbe jutnak ezek a gondolatok: „Korábban mindig velem volt.” „Régebben mindig csak rám gondolt.” Sok válás ezen a ponton következik be. „Már nem érzek úgy irántad, mint korábban, már nem szeretlek.” Ez természetes folyamat. Normális, hogy az érzelmek nem olyan erősek, mint korábban, mert a szerelemből át kell lépni a szeretetbe. A szerelem az az energia, amely felépíti, a szeretet pedig fenntartja a kapcsolatot. A kapcsolat fenntartásához az érzelmek nem elegendőek, döntésre van szükség. Már nincs meg a kezdeti hajtóerő. Akarni kell, keresni kell, hogy a különbözőségek feltűnése ellenére megmaradjon, sőt növekedjen a párbeszéd a másikkal, akár fáradságok árán is. Ekkor tapasztaljuk meg a „mi” valóságát. Az „én” és „te”-ből átlépünk a „mi”-be. Ez azonban nem ugyanaz a „mi”, mint amikor szerelmesek lettünk egymásba, hanem olyan „mi”, ami az idővel felépített párbeszédből, befogadásból születik. Ha az otthontól távol vagyunk, amikor dolgozunk, semmi nem lehet ránk hatással, ha a másik velünk van, ha a másik bennünk van. Előfordul azonban, hogy a minket körülvevő társadalom felkínál bizonyos dolgokat. Ha azonban a másik bennünk van, akkor nem vagyunk egyedül, és akkor ezek a dolgok automatikusan lepattannak rólunk.

Az üzemanyagszint visszajelző kigyullad, és jön a második jelzés.

(A cikk teljes terjedelmével az Új Város májusi számában olvasható!)