Misszió a médiában fiatalosan, lendülettel, egy kamerával, egy mikrofonnal és egyéb fontos hozzávalókkal.

A TVShoeShine egy olyan online közösségi médiafelület, mely egyedi és új szemlélettel szeretné bemutatni azt a kereszténységet, mely fiatalként számunkra hitelesen élhető nap mint nap. Feladatunknak érezzük, hogy hírt adjunk arról: ma keresztény fiatalnak lenni, Krisztusra hagyatkozni egy teljes élet lehetőségét hordozza” – olvastam a bemutatkozó hirdetést az interneten. Ismerős érzés fogott el, hiszen az én arcom előtt is landolt már az a jellegzetes cipős mikrofon, melybe aztán kedvemre beszélhettem a Genfestről, egy ifjúsági táborról vagy bármi más programról. Érdekelt, hogy mi visz rá fiatalokat ilyen jellegű tevékenységre, ezért a cipős tévé (TVShoeShine) nyomába eredtem. Követtem őket Kecskemétre forgatni, velük voltam Pécsett, Miskolcon és Nagymaroson. Végül egy kávézóban ültem le a stáb két kreatív motorjával, Bazsik Ádámmal és Huszár Domonkossal, hogy ennek a – Magyarországon még mindig rendkívül újnak számító – médiatevékenységnek a hátteréről beszélgessünk.

Bazsik Ádám: Jómagam a grundon nőttem fel, azok között a tizenéves barátaim között, akikkel az utcában ismertük egymást. Egyházhoz, valláshoz nem igazán volt közünk, de egy erős kohézió kialakult. Én a gimnázium után átgondoltam magamban a dolgokat és úgy láttam, hogy a hitemet, a kereszténységemet szeretném komolyan venni. De volt bennem egy égető kérdés. Hogy lehet az, hogy itt vagyok, ebben az egyházi csapatban, hiszek Istenben, míg a grundon lévő társam valószínűleg sosem kerül közel Hozzá? Én ezt nem vagyok hajlandó elfogadni! Aztán eszembe jutott Zakeus és az ő esete. Amikor Jézus azt mondja a fára felkapaszkodott vámosnak: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” A környezetében lévő emberek persze csak néznek. Mit akar Jézus ettől a bűnöstől? Nála száll meg? Még eszik is az ételéből? Sokszor ilyenek vagyunk mi is. Pál Ferenc mondja ezzel a szakasszal kapcsolatban, hogy „Én szívesen léteznék egy olyan katolikus egyházban, ahol a hitnek egy nagyon  személyes megnyilatkozása is lehetséges. Mert akkor olyan emberek is csatlakozhatnak az egyházhoz, akik egy általános vallásgyakorlatú egyházhoz nem szívesen tartoznak, mert eleve az a meggyőződésük, hogy ők onnan kilógnak.” Én ezzel nagyon egyetértek. Az egyháznak formálódnia kell. Nem világiasodnia, hanem felismernie, hogy ezen a bolygón élünk, emberek között, akiknek ismernünk kell a vágyaikat, szokásaikat, küzdelmeiket. Ha ez nincs meg, akkor nem fogják ők sem megérteni, hogy mi az a krisztusi, mély, közösségi élmény, ami bennünket összetart. Itt volt egy pont, amikor elhatároztuk, hogy úgy akarunk kommunikálni, hogy ez a kölcsönösség létrejöhessen. Ez adta a szikráját az online médiának, a TVSS-nak.
Huszár Domonkos: Emlékszem, egy karácsonyi szentmise volt Gödöllőn a templomunkban, amikor éppen a hátsó sorban ültem és Ádám – aki akkorra már ismerte néhány videómat, amit közösségi alkalmakra készítettem – odajött hozzám, és megkérdezte, hogy mi lenne, ha páran csinálnánk egy tévét. Én pedig azt gondoltam, miért is ne? Mindenkinek volt otthon valamije. Egy lámpa, egy kamera, egy mikrofon… ezeket közösbe adtuk és elkezdtük. Az első adásunk egy rorátét elevenített meg a gödöllői Szentháromság Plébánián. Innen indultunk… Aztán eljutottunk különböző közösségekhez országszerte és szép kapcsolatok kezdődtek. Egyre több helyre mentünk, egyre több helyre hívtak minket. A kisfilmjeinkbe beleadtunk mindent. Ötleteinket, egyéniségünket, lazaságunkat, ügyetlenségeinket. Nem professzionális minőséget akartunk prezentálni; voltak olyan kezdeti munkáink, melyek egyáltalán nem közvetítettek tartalmas mondanivalót. Csakhogy aztán Isten mindig „továbbgördített” minket. Főként ezek által a kapcsolatok által. Mára eljutottunk odáig, hogy van olyan eszközállományunk, amivel profi minőséget tudunk előállítani és sok fiatallal dolgozunk együtt. Kapott talentumainkat igyekszünk használni, kamatoztatni, minden munkalehetőséget megfelelő alázattal kezelve.
Bazsik Ádám: Mindig feltesszük a kérdést, hogy tudunk-e új nézőpontból közelíteni valamihez, valakihez? Vagy mindig csak ugyanúgy? Nálunk bölcsebb emberek mondták, hogy az egyház egyetemessége akkor releváns, ha ki tud lépni önmagából. Ezért van az, hogy nem csupán megszokott formákban gondolkodunk, hanem mindig keresünk valami új szempontot, amivel közelíthetünk az adott felvétel tárgya felé. Az a tapasztalatunk, hogy nyitottak erre a nézők és kiválóan lehet ilyen módon értékeket közvetíteni.
Huszár Domonkos: Az első három évben egy komoly rácsodálkozás is volt ez a munka, mert felfedeztük, hogy Magyarországon sok, a miénkhez hasonló közösség van. Emlékszem, mennyire megérintett engem, amikor ugyanazokat a gondolatokat ugyanabban a stílusban mondta egy interjúalany, mint ahogy én szoktam. Ehhez képest most az elmúlt hónapok sok fájdalmat, nehézséget hoztak. Komolyan megfordult a fejünkben, hogy abbahagyjuk, lezárjuk az egészet. Az hozott megoldást, hogy elkezdtünk Isten céljaira figyelni a sajátjaink helyett. Vajon most mit akarhat? A fájdalmunkat át tudjuk-e formálni vagy benne ragadunk? Rádöbbentünk, hogy ez is egy új lehetőség, amit közösen megragadhatunk. A megdöbbentő az, hogy úgy tűnik, sikerült is, mert az elmúlt időszakban készített filmjeinken érezhető egyfajta spirituális többlet. Nemhogy nem áll meg a TVSS, újabb önkéntesekkel bővülünk, újabb partnerkapcsolatok születnek és tovább járjuk a közösségeket.
Bazsik Ádám: Erre csak azt tudom mondani, hogy „Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” – valóban működik, és mindig csak hálát adhatunk azért, hogy lehetőségünk van részt venni ebben a „teremtő” munkában.

Fotó: Merényi Zita