Szűnni nem akaró médiafigyelem kíséri a magyar labdarúgó-válogatott tevékenységét, miközben azt veszem észre, hogy elektronikus postafiókom, illetve a Facebook üzenőfalam is tele van mindenféle cikkekkel futball témában. Szurkolói kártya bevezetése, román-magyar visszhangok, pályázat a 2020-as Európa-bajnokság egyik helyszínére, stb. Szabályos kommentháború bontakozott ki az eltérő véleményt képviselők között, a személyeskedés és vádaskodás ijesztő méreteket öltött. Pedig ha valami, akkor a sport nem erről (kéne) szól(jon). És ebben az évben nem is erről szólt. Joggal mondhatjuk, hogy focistáink azért is vannak most nehéz helyzetben, mert egy olyan sportágat képviselnek, mely a legnagyobb, legjelentősebb támogatást kapja, mégsem tud olyan eredményeket felmutatni, mint más sikersportágak. 2013 különösen szép év eddig. Világbajnokok párbajtőrözőink, vízilabdázóink, úszóink, kajakosaink, kenusaink és ifjúsági világbajnokunk van cselgáncsból, vitorlázásból, kalapácsvetésből. Hosszan lehetne még folytatni a sort. Úgy veszem észre, hogy a jelen körülmények hatására nagyon sokan el is pártolnak a labdarúgástól. Emlékszem, általános iskolásként illetve a gimnáziumban szerdai napok estéire eleve semmilyen programot nem szerveztünk, mert akkor volt a Bajnokok Ligája. A válogatott éves mérkőzéseit szinte mindenki tudta fejből. Pedig akkor sem szerepeltek jobban hazánk fiai. Csupán ifjonti hevünkben jobban megbecsültük a “világ legnépszerűbb játékát”. A játékot, melyhez csak egy labda kell, a játékot, melyet ugyanúgy játszanak az afrikai szavannákon, mint a világhírű Wembley Stadionban. Azt gondolom, nem szabad, hogy ez a jótékony hevület kivesszen belőlünk. Ha hátat fordítunk valaminek, azzal eleve kizárjuk, hogy azon a területen pozitív változások induljanak el. Igen, menjenek családok a mérkőzésekre, hogy a gyerekek megszeressék a futballt! Menjenek ultrák a mérkőzésekre, hogy mindig legyenek, akik télben-hóban, esőben-sárban kitartanak a csapat mellett és szurkolnak! A kommentektől még soha nem lendült fel egyetlen sportág sem.

Gőbel Ágoston, újságíró