Rossz tulajdonságaink dicsérete
Melyikünk ne szenvedne egy-egy olyan tulajdonságától, amitől képtelen szabadulni minden erőfeszítés ellenére, és ami megnehezíti a többiekkel való kapcsolatot, állandó veszekedések forrása? Én például igen rendetlen vagyok, sok bosszúságot okozva ezzel férjemnek, szűkebb környezetemnek, saját magamnak. Amióta édesanya vagyok, immár négy gyermeké, sokak elismerően és csodálkozva állapítják meg, hogy milyen kiegyensúlyozottan bírom az ezzel járó terheket, feladatokat, kérdezik, hogyan jut emellett még más tevékenységekre is időm. Egyszer rájöttem, hogy ez azért van, mert rendetlen vagyok. Nagy a káosztűrő képességem. A gyerekek nevelése mellett tanultam: reggel leültem a számítógép elé, és csak ha elfáradtam, álltam neki pihenésül leszedni a reggeli asztalt, beágyazni, rendet rakni. Így sikerült befejezni a dolgozatomat. Elgondolkodtam ezen a jelenségen. Lehet, hogy rossz tulajdonságaink is javunkra szolgálhatnak? Lehet, hogy nem is a tulajdonságaink rosszak, csak ahogy élünk velük? (Anyák napja közeledtével ez a gondolat megnyugtatott. Lehet, hogy gyermekeimnek nem egy tökéletes anyára, hanem rám van szükségük.) Más rossznak ítélt tulajdonságokra is igyekeztem új szemmel nézni. Aki türelmetlen, az gyakran aktivizálja környezetét, cselekvésre készteti a lustábbakat. Aki lusta, az sokszor megértőbb, kevésbé fordul elvárásokkal a többiek felé. Aki pazarló, az általában nagylelkű is, ahogy magától, úgy mástól sem sajnálja az anyagi javakat. Aki hirtelen haragú, az tapasztalatom szerint könnyen és gyorsan megbocsát. Aki túl kritikus, az segít, hogy munkahelyén, közösségében megújuljanak a megrögzött szokások. Most úgy látom, bár kötelességünk mindent megtenni, hogy neveljük magunkat, leszokjunk rossz tulajdonságainkról, hogy így közelítsük meg Pál apostol eszményét a szeretetről, amit a szeretethimnuszban megfogalmazott. De időnként jót tesz az is, ha végiggondoljuk, hogyan szeret minket Isten rossz tulajdonságaink által is, és hálát is adhatunk neki azért, hogy olyannak teremtett minket, amilyenek vagyunk.
Paksy Eszter, fordításkutató