Hallottatok már fülemülét tavasszal énekelni? A madárfesztiválon – ha volna ilyen – biztos első helyezett lenne gyönyörű dallama­ival és a forrás csörgedezéséhez hasonló üde trilláival.

Egyszer egy fülemüle – valójában kettő – fészket rakott egy odúban. A fa éppen egy tudós kertjében nőtt, akit ornitológusnak hívnak, és a mada­rak viselkedését tanulmányozza. Fülemüle mama hat tojást rakott a maga készítette fészekbe. Amíg ő a tojásokon ült, az apa madár szerezte be az ennivalót mindkettőjüknek. A tojások 13 nap múlva repedezni kezdtek, a fiókák belülről piciny csőrükkel addig ütögették, amíg végleg ki nem szabadultak, hogy mamájuk védőszárnyai alá bújhassanak. Még pelyhesek voltak és alig bírtak lábra állni. Attól a naptól kezdve a hím fülemüle éne­kelni kezdett, és csak úgy áradt a madárfütty mindenütt éjjel és nappal. Az ornitológusnak nagyon tetszett ez a bájos hang, éjszaka ez ringatta álomba. Hanem azért nagyon furdalta az oldalát a kíváncsiság, vajon miért énekel állandóan a fülemüle, miért nem elég neki csak nappal? (Tudnotok kell, hogy a fülemüléknél csak a hím énekel!) Reggel támadt egy ötlete. Felmászott a fészekhez és kivett két fiókát. Bevitte a házba és meleg gyap­júval bélelt kosárba rakta őket, hogy ne fázzanak. Két hétig etette, majd visszavitte a kicsiket a fészekbe, mert lassan már kezdtek volna repülni. És tényleg, hamarosan eljött ez a pillanat. Szaladt a tudós, hogy megfi­gyelhesse az eseményt. Ahogy a hím fiókák kirepültek, rázendítettek és az apa madárhoz hasonlóan énekelni kezdtek. A házban nevelkedett két kicsi viszont olyan fülsértő rikoltozásba kezdett, hogy a többiek ijedten rebbentek szét körülöttük. Íme a titok nyitja! Fülemüle apa tudja, hogy a kicsiknek szükségük van rá is, nem csak a mamájukra. Tudja jól, hogy egy hónapja van rá, hogy megtanítsa azt a rengeteg strófát (háromszáznál is többet), amivel biztosítja a faj fennmaradását és jövőjét.

A tudósnak is volt két csemetéje, de mindig az anyjukra hagyta őket mondván, hogy sok a munkája. Este, amikor hazaért, a gyerekek már aludtak. Ezen a rendkívüli napon azonban elhatározta, hogy példát vesz a fülemüléről. Nem volt vesztegetni való ideje. Minden alkalmat megraga­dott, hogy szeretetet adjon fiainak és megtanítsa minden szépre és jóra őket, amire csak tudta. És nem volt olyan este, hogy elalvás előtt meg ne puszilta volna őket édesanyjukkal együtt.

Grazia Passa

Fordította: Bartus Sándor