Együtt Európáért 2012. A lelkiségi mozgalmak és Európa politikai vezetőinek találkozójáról beszélgettünk a brüsszeli magyar delegáció tagjaival és a hazai párhuzamos események szervezőivel.

Az európai egyházak közéle­ti szerepével kapcsolatos megítélés lassan, de jól ér­zékelhetően változóban van. Kon­tinensünknek új szellemi erőfor­rásokra van szüksége ahhoz, hogy képes legyen kilábalni a válságból. Egyre többen ismerik fel, hogy a kereszténységnek vannak jó meg­oldási javaslatai mind a gazdaság, mind a „fiatalokkal kapcsolatos vészhelyzet”, az elöregedés, a be­vándorlók integrálása és a csalá­dok egyben tartásával kapcsolat­ban. Az egyházak tehát nemcsak a közfeladatok ellátása miatt érté­kesek a társadalom számára, ha­nem ún. hitéleti tevékenységük, spirituális tőkéjük szempontjából is, amennyiben erényes állampol­gárokat nevelnek, a kiengesztelő­dés és a társadalmi béke munká­sait.

Éretté váló együttműködés

Ennek a tendenciának a kristá­lyosodási pontja volt a májusban megrendezett „Együtt Európáért” találkozó a keresztény megújulási mozgalmak és Európa politikai ve­zetői között, amelynek előkészüle­teiről lapunk előző számában már beszámoltunk.

„Azt hiszem, az Együtt Európáért valóban egy olyan kezdeményezés, mely ihletet tud adni egyéneknek vagy csoportoknak a szabad, meg­békélt, demokratikus, szolidáris és testvéri Európáért vállalt oda­adó munkájukhoz.” – fogalmazott Maria Voce. A Fokoláre Mozga­lom elnöke szerint a mozgalmak közjót teremtenek azáltal, hogy „igyekeznek a keresztény szeretetet élni, felfedezik, hogy a másik aján­dék számukra és a közösség javá­ért készek az áldozatvállalásra”, és számos polgárt bevonnak a konk­rét kölcsönösség megteremtéséért folytatott odaadó munkába.”

Lelki immunrendszer

„A mozgalmak Európa testében egy erős immunrendszerhez hason­lítanak, amely lokalizálja és legyő­zi kontinensünk betegségeit”, véli Farkas Ferenc, aki elkísérte a ma­gyar politikusokat Brüsszelbe. „Ez a háromszáz mozgalom egymással összefogva képes hatékony segítsé­get nyújtani, életet adó, társadalmi, gazdasági, politikai megújulást hozni.” Hogy erre mennyire szük­ség van, azt aláhúzza Malustyikné dr. Király Ibolya is: „Engem nagyon megfogott az az új szemléletmód, ahogy bizonyos kérdéseket meg­közelítettek. A közösségi gazdaság témájában például azt hangsú­lyozták, hogy mennyire fontos az ingyenesség a munkában is, mert ez adja meg az ember méltóságát. Nemcsak a fizetésemért dolgozom, hanem azért is, mert adni tudok.”

Kölcsönösség a politikában

A tíz fős magyar küldöttség este egy étteremben cserélte ki egy­mással benyomásait. „Már azért is megérte eljönni, hogy ez a közös­ség közöttünk felépüljön”, fogal­mazott egyikük. A legfontosabb közös felismerés talán azt volt, hogy a politikában, a parlamenti munkában az egyéni utak mellett nagy szükség lenne a közös cse­lekvésre is. Egy politikus csak úgy tud talpon maradni, ha van lelki háttere, de van szakmai közössé­ge is, ahol bátorítást, támogatás, szakértő és bölcs segítséget kap a többiektől, ahol közös kezdemé­nyezések indulhatnak. „Emberi­leg szinte reménytelen vállalkozás ez, hiszen a munkatempó őrülten gyors, de időt kell áldoznunk rá, hogy Jézust magunk között tart­suk, mert csak Ő lesz képes azt az erkölcsi forradalmat előidézni, amire hazánknak szüksége van.” Azon a brüsszeli estén a magyar politikusok partnerei voltak egy­másnak, és – ne féljünk kimondani – szakmailag is boldogok voltak.

Remény hazánknak

„Ezt az üzenetet kell hazavin­nünk a többieknek”, hangzott a kölcsönös buzdítás, „hogy van re­mény, hogy nincs szakadék Brüs­szel és Budapest között, hogy sallangmentesen, pózok és manír nélkül dolgozhatunk együtt Euró­pa megújulásán. Az erőnk belülről fakad, a közösen megélt hitből táp­lálkozik.” A kereszténység azt hang­súlyozza, hogy az egyén első sorban személy, és a különböző szintű po­litikai közösségek személyek közös­ségei. Ennek igen komoly politikai vonatkozása is van: nekünk magya­roknak is csak akkor lesz jövőnk, ha a nemzet közösségek közössége lesz. „Sokáig úgy gondoltam, hogy mi keresztények attól vagyunk töb­bek, hogy képesek vagyunk megbo­csátani. Most ehhez hozzáteszem, hogy az evangéliumi kölcsönös sze­reteten alapuló összefogás lehet az ismertető jegyünk, amire a nemzet­nek nagy szüksége van”, mondta az egyik résztvevő.

Budapesten és Szegeden

A brüsszeli eseményekhez kap­csolódva itthon is élénk figyelem­mel kísértük az eseményeket. Sző­ke Péter, a budapesti Sant’Egidio közösség vezetője kifejtette: „En­nek a kezdeményezésnek nagyon fontos szerepe van. Általában min­dig azt kérdezzük, kapunk-e vala­mit Európától és mennyit kapunk, azt kevésbé, hogy mit adhatunk. Ez a találkozó arra irányítja figyel­münket, hogy mi mit adhatunk Európának.”

A népek közötti testvériség konk­rét jeleként a budapesti találkozón jelen voltak a ruszin, a bolgár és az örmény kisebbség képviselői is. „A civil szervezetek, a nemzetiség meghívásával azt szerettük volna hangsúlyozni, hogy a különböző­ségekben meg lehet találni az egy­séget”, mondja Antalóczy Béláné, a találkozó egyik szervezője. „Ha ez kerületünkben sikerül, akkor bizonyára szélesebb körben is le­hetséges.”

„II. János Pál arról beszélt, hogy korunk tele van a végzet prófétái­val”, foglalta össze a nap tanulsá­gát Szőke Péter. „Úgy tűnik, mint­ha semmi más nem várna ránk, mint katasztrófák, végzet, bajok. Talán véget kellene vetni ennek. Amit mindannyian megtehetünk, hogy ellentmondunk a szkepszis­nek. Igenis lehetséges jobb, igaz­ságosabb, testvériesebb világot élni! Én mélyen hiszem, hogy az evangélium az egyetlen, amely ezt az erőt hordozza, és ebben van a jövőnk.”

 További cikkek:

• Emmaus Voce: Az „Együtt Európáért” bemutatása
• Romano Prodi: Mit adhat a politikának az „Együtt Európáért” találkozó?
• Andrea Riccardi: Európa: remény a válságon túl
• „Együtt Európáért 2012” zárónyilatkozata

Tóth Pál

Fotók: CN

Új Város – 2012 június

Európa – kik vagyunk

EURÓPA ÚJ SZEMMEL