Cikksorozatunk a Közösségi Művészeti Csoporttal foglalkozik. Az alábbiakban interjút közlünk, melyet a csoport tagjával, Forgács Zsuzsival készített Fehérpataky Rita:

Te szervezőként és alkotó művészként is tagja vagy a közösségnek. Miért csinálod? Mi az, ami motivál?

Például egy ilyen este. Bár talán a „művész” szó egy kicsit túlzás, mert hobbi szinten csinálom, de maga a célja az  -legalábbis nekem- a közösség.

A közösségi művészet egy cél vagy pedig efelé tartotok és úton vagytok?

A célja abban van, ami a folyamata. Igen, folyamatosan úton vagyunk, de én nem hiszem, hogy bárki vizionálna bármiféle célt neki, vagy reménykedne benne, hogy majd egyszer valami nagyobb lesz.

Mit ad egy individuális alkotónak? Egy zenekar folyamatosan együtt próbál, egy énekes mellé mindig ott a kísérő, de az, aki rajzol vagy fest? Az hogyan lesz közösségi, mit tud a másik adni neki?

Sok mindent. Próbálunk minden évben adni egy koncertet. Ez jó, mert nekünk is öröm, reméljük, hogy a közönségnek is. Van konkrétum, amiért dolgozni tudunk, de leginkább a találkozások a lényegesek. Negyedévenként vannak találkozóink. Mi a szervező csapattal nagyon sokat kommunikálunk, van egy levelező listája is a csoportnak, nem merül ki a gyakorlati dolgokban, hogy egymást vigyük kiállításokra, koncertekre. Amit szerintem mindenki a legjobban szeret, azok a negyedéves találkozók, ahol beszélgetni tudunk. Sok laikus ember szokta kérdezni, miért jó, vagy mit adhat egymásnak ilyen sokféle művész? Inspirálhat például egy énekes valakit, aki rajzol. Mert a művészet olyan dolog, ami sokféleségével együtt mégis egy és annyira érdekes, hogy ilyen sok különböző ember egyféleképpen tud látni valamit. Nagyon sokat lehet tanulni mindenkitől. Én (mint rajzos) ugyanúgy tudok tanulni egy énekestől vagy bármilyen zenésztől, fotóstól, mintha egy másik rajzostól tanulnék, tehát ilyen szempontból nincs különbség.

Az nem zavaró, hogy van, aki egészen amatőr, van aki meg abszolút profi?

Pont az ilyen beszélgetésekben ez nem ütközik ki annyira, főleg, hogyha mindenki kellő alázattal viseltetik.

Van köztetek rivalizáció?

Én nem láttam még. Tudom mire gondolsz, de úgy látom, hogy nincs, mert általában pont ilyen szándékkal érkezik mindenki, hogy épüljünk egymásból.

Mennyire vagytok nyitottak? Életkortól vagy színvonaltól függően?

Színvonalbeli korlát nincs. Ha valaki eljön egy ilyen találkozóra, akkor látja, hogy befér-e vagy nem. Nyilván a hobbi szintek között is vannak óriási különbségek. Aki nagyon-nagyon hobbi, az lehet, hogy el sem jön a találkozóra, de még ha el is jön, el tudja dönteni magában, mennyire van értelme annak, hogy ott van. Korbeli korlát nincs kimondva, de nagyjából mind fiatalok vagyunk. Vannak idősebb művész barátaink, ismerőseink, akikkel tartjuk a kapcsolatot.

Fotó: Kováts Gábor