A Fiatalok az Egye­sült Világért Mozga­lom idei nyári táborá­nak helyszíne Európa egyik kulturális fővá­rosa, Pécs volt. Július 8. és 13. között 200 résztvevő érkezett ide, hogy együtt tábo­rozzon. Mottóként há­rom darab „K” betűt választottak: Kapcso­lat, Közösség, Kultúra.

Keresve sem találhattunk volna ideálisabb helyszínt Pécs városánál. Hamar vi­lágossá vált, hogy a baranyai me­gyeszékhely ad majd otthont a fiatalok 2010-es táborának. Nem túlzás kijelenteni, hogy az ottani helyi közösség választott minket, az ő gondos, mindenre odafigye­lő szeretetük vonzott a kultúra fővárosába sok-sok fiatalt. Fontos nekünk a város, hozzátartozik az ideális táborról alkotott elkép­zelésünkhöz. A város magában hordozza azokat a lehetőségeket, amelyeket fontosnak tartunk: együttműködés a közösség tagjai­val, nyitás a társadalom felé, a po­litikai élet vezetőinek megszólítása és még sorolhatnánk. Pécs városa idei szlogenjében a határtalanság szerepel. Mi is ezt a nyitottságot akartuk megvalósítani. Nyitottan a körülöttünk lévők felé, nyitottan egymásra, a táborban mindenki mindenki felé. Így indultunk el.

Kapcsolat. Elhatározásainkat tett követte. A pécsi püspök áldásával és egy országgyűlési kép­viselő megnyitójával vette kezdetét a tábor. A léc tehát magasan. Ma­gasan, mint az az épület, ahova első nap a táborozók egy csoportja ment fizikai munkát végezni. Ten­nivaló volt bőven, nem is tétlen­kedtünk. Egy másik csapat gyere­kekkel foglalkozott, egy harmadik parkot rendezett és így tovább. Amikor a buszon hazafelé talál­koztunk, mindenkiből dőlt a szó. Volt, aki a ven­dégszeretetet em­lítette, más ar­ról mesélt, hogy mennyi mindent megtudott a vá­ros történetéről. Ez a délelőtt bizo­nyította, mekkora ajándék a kapcso­lat. A kapcsolat, melyből minden születik, mely mindennek az alapja. Délután már konkrétabb vizekre eveztünk. Frissítő sport után folytatódott a torna, csak most épp a gondolata­ink végezték. Környezetvédelem, beszédtechnika, család: e három témában igyekeztünk jobban megérteni, hogyan lehet ajándék a kapcsolat, illetve ezen keresztül hogyan lehetek én magam ajándék a másik ember számára.

Közösség. Egy háló, kapcsola­tokból. Az egész évben több­ször említett mindenki mindenki­ért mottó egyik szép állomása lett ez a tábor. A valódi közösség meg­tapasztalása sokak segítségével. Mindenféle korosztály képvisel­tette magát és mindenki ott adott hozzá, ahol arra leginkább szükség volt. Ínycsiklandozó süteményt, fórumbeszélgetést a politikáról, jóleső frizbizést, gyónási lehető­séget… Lehetetlen eléggé megkö­szönnünk azoknak a családoknak és felnőtteknek, akik velünk vol­tak Pécsett. Ez a közös­ségi modell példa értékű arra nézve is, hogyan lehet együtt szórakozni, kikapcsolódni. Sokak türelme, odafigyelése és szeretete kellett az esti programokhoz. Büfé, táncház vagy a labdarú­gó-világbajnokság egyik mérkőzése a kivetítőn. A spanyolok duplázásá­nak rengetegen voltunk tanúi. Az Európa-bajnokság után a világbajnoki címet is bezsebelte az armada. Nekünk a világ „meg­hódítására” még várnunk kell egy kicsit, de ha ilyen lépésekben sike­rül építenünk ezt a közösségi há­lót, már az sincs messze…

Kultúra. Hatalmas dolog, hogy idén egy magyar város lehet Európában az egyik kulturális fő­város. Csodálatos zenei koncertek, táncházak, irodalmi felolvasóes­tek és még ezernyi program. Ter­mészetesen ez is vonzott minket, amikor Pécset választottuk, de leginkább az, hogy felmutassuk az „új kultúrát”, a szeretet kultúráját. Ez a kultúra pedig átragad – min­denkire, aki találkozik vele! Erre kiváló példa a pécsi fiatal, aki az akadályversenyen segített az egyik állomásnál, és annyira megfogta a légkör, hogy aztán minden nap ve­lünk volt. A portás bácsi, aki utol­só nap a diákokat megszégyenítő ügyességgel táncolt. A fiatal édes­apa, aki hosszú évek után itt értet­te meg igazán a közösségi lelkiség lényegét, és még hosszan lehetne sorolni a kisebb-nagyobb csodá­kat. Újabb lépés előre.

Köszönet és hála a tábor min­den résztvevőjének, építőjé­nek! A folytatás a küszöbön! „Még egy csepp és kész a tenger. Moso­lyogj rám, nézz új szemmel! Hol­naptól majd járhatsz bárhol, ne felejtsd el a pécsi tábort!”

Gőbel Ágoston

Fotók: Papp Gábor (5) Kováts Gábor (2)

Új Város – 2010 szeptember-október

az egység lelkisége – fiatalok

Kapcsolat, Közösség, Kultúra