Képesek vagyunk-e megragadni igazi nagyságát a női lé­leknek, a nő hiva­tásának?

Jó lenne, ha a március 8-i ünnepen – mely Klara Zetkin kezde­ményezésére szü­letett – a köszöntés többet jelentene holmi szép, ámde sokszor üres gesz­tusnál. Filozófus és teológus szerzőnk, aki a Fokoláre Moz­galom társalapítója, figyelmünket egy mélyebb valóságra hívja fel.

A nő vele született hivatása szerint – az életadással a létre szülésben – inkább hajlamos a valóság intuitív megkö­zelítésére. A férfiban viszont egyér­telműen nagyobb hangsúlyt kap a racionalitásra való hajlam. Ennek óhatatlan kihatása van a filozófi­ára, amelynek igazságtartalma at­tól függ, hogy sikerül-e behatolnia a dolgok mélyére, vagy megmarad csupán a felszínnél; hogy a felfo­gott valóságra épül, vagy pedig elvész a valóságtól elszakadt üres gondolatmenetekben.

Ha megnézzük a filozófiatörté­netet, a középkortól kezdve a mo­dern kor misztikus vallási áramla­tán és racionalizmusán keresztül korunk idealizmusáig és egziszten­cializmusáig, a filozófia alapvető kérdéseinek jelentős racionalista elmélyítése mellett azt láthatjuk, hogy fokozatosan elszakadt az éle­tet adó eleven valóságtól.

Miért történhetett ez meg?

Gondolom azért, mert az emberi­ség életében háttérbe szorult Mária jelenléte. Nem csak lelki jelenlétére gondolok itt, még kevésbé átvitt értelemben a nő jelenlétére, és arra a tényre, hogy ez a filozófia terén elhanyagolható. Sokkal inkább egy metafizikai máriás jelenlétre gon­dolok. Véleményem szerint egyedül ez képes kapcsolatot teremteni a szó és a valóság között.

Ezért tehát meggyőződésem, hogy a valóságtól idegen, azon kí­vül rekedt gondolkodást ez a má­riás jelenlét fogja visszavezetni a lét és a valóság igazi megértéséhez. Ami pedig visszatérést fog jelente­ni a léthez, a gondolkodáshoz, va­gyis az igazi filozófiához.

A nő hivatása elsősorban ez a sajátosan máriás hozzájárulás sze­rintem. És a nő akkor lesz képes erre, ha Máriához hasonlóan kife­jezésre juttatja az Igét. Filozófiai fogalmakkal élve: amikor a létező valóság gondolatát fejezi ki.

Nekem úgy tűnik, tágabb érte­lemben erre a hozzájárulásra ka­pott hivatást egész Mária Műve.

Mária Művére vár – mely „amen­nyire lehetséges, Mária jelenléte, szinte az ő folytatása kíván lenni a földön” – a gondolkodás egészé­nek, különös módon pedig a filo­zófiának gyökeres megújítása.

Pasquale Foresi

Fordította: Vizsolyi László

Új Város – 2010 március-április

kultúra – gondolkodjunk

A FILOZÓFIA ÉS MÁRIA