Ne hagyj senkit egyedül
és ne légy szűkmarkú ígéreteiddel,
mert a Mindenható nevében jársz.

Amíg te örömet szerzel az Úrnak testvéreid­ben,
Isten gondol ni fog arra,
hogy mennyei ajándékokkal töltsön el téged és társaidat.

Osszátok meg ezeket az ajándékokat egymás­sal,
hogy a fény ne hunyjon ki, és a szeretet ne apadjon el.

Ha cselekedeteid elkötelezettséget sugároz­nak
és beszédedet bölcsesség hatja át,
sokan fognak követni.

Oszd fel különböző csoportokra ezeket az em­bereket,
hogy – mint a kovász – átjárjátok a várost,
amelyet alá akarsz aknázni szeretettel.

Aztán folytasd tovább.

Ha mások, miután megismerték életedet
és saját szemükkel látták Isten ajándékait,
arra kérnek, hogy beszélj, akkor szólalj meg;
de szavaid lényege az legyen,
amit az életből tanultál.

Beszédedben hivatkozz az Egyház
és a Szentírás tanítására,
erre az első, biztos, kimeríthetetlen és örök for­rásra,
melyből te és csoportod merítetek.

S így ha a Pásztor szól, ti legyetek az ő élő sza­vai.

Amikor felemelted, megsegítetted,
fénnyel és örömmel töltötted el azokat,
akiket a társadalom elutasított,
akkor leraktad azokat az alapokat,
melyre az új várost fel lehet építeni.

Ekkor hívd össze tieidet,
és emlékeztesd őket a nyolc boldogságra,
hogy soha el ne felejtkezzenek Krisztus lelkü­letéről,
és arról, ami neki a legkedvesebb.

Ezután tágítsd ki látókörödet és mondd el minden társadnak,
hogy minden felebarátban,
gazdagban vagy szegényben, szépben vagy csúnyában,
tehetségesben vagy tehetségtelenben,
Krisztus az, aki közeledik felénk.

Chiara Lubich

(Elmélkedések, Új Város, 2008., 110. o.)

Új Város – 2010 március-április

Kultúra – gyökereink

EGY VÁROS NEM ELÉG

2. részlet