A személyiség fejlesztése
Elgondolkodtatóak Hoffman Rózsa oktatásért felelős államtitkár gondolatai az új Felsőoktatási Törvénnyel kapcsolatban.
„Az az álláspontunk, hogy az oktatás nem szolgáltatás, hanem közfeladat. Az államnak nemcsak joga, hanem kötelessége a jövőépítés, hogy olyan felsőoktatási férőhelyeket támogasson elsősorban, amelyekre az országnak szüksége van.”
A fiatalok jövőjéről beszélgetve a baráti társaságokban, vagy a családban gyakran előkerül az a kérdés, vajon az érettségiző fiatal által kiválasztott egyetem képzése mennyire verseny- illetve piacképes. Ez érthető is, hiszen mindenkinek olyan szaktudásra van szüksége, amiből meg tud élni, el tudja tartani a családját. Mégis úgy érzem, hogy napjainkban a piacképesség egyoldalúan nagy hangsúlyt kap. A tanulás, a képzés alapvető céljának az egyén fejlesztését kellene tekinteni, hogy azokat a képességeket, amelyeket a kapott, ne ássa el, hanem fejlessze, képezze, kamatoztassa.
Úgy vélem, hogy már az általános iskolától kezdve a gyermek egész környezetének, főként a családnak és az iskolának együtt kellene működnie abban, hogy segítse a tanulót saját képességeinek felfedezésében és fejlesztésében. Gyakran előfordu
l, hogy még a középiskola végére sem tudja egy diák, hogy valójában mit akar magával kezdeni, talán azért, mert ez az odafigyelő tehetséggondozás elmaradt. A családi pályaorientáció pedig a divatos, jól fizető szakmák felé tereli a fiatalokat, akik azután a főiskolán/egyetemen eltöltött egy-két év „téblábolás” után sokszor teljesen elbizonytalanodva próbálnak új lehetőségek után nézni.
Látnunk kell azt is, hogy a piacképesség meglehetősen bizonytalan kategória, hiszen elég nehéz megjósolni, hogy öt tíz év múlva mi lesz piacképes. Olyan modellekre lenne szükség, amelyek a gyermek tehetségéből és adottságaiból kiindulva összhangba hozzák a megélhetés és a társadalmi szükségletek szempontjait. Egy kívülről ráerőszakolt jövőképben a fiatal nehezen talál önmagára, és nagy a veszélye annak, hogy nem lesz kiegyensúlyozott, boldog. A törvénynek ebben a folyamatban segítő szerepet kellene játszania.
Körmendyné Érdi Mária
tanulmányi osztályvezető helyettes
Új Város – 2012. január
Nézőpont
A SZEMÉLYISÉG FEJLESZTÉSE
Éveken át kommunikáció szakon tanítottam az egyetemen. Ez még ma is a divatos szakok egyike, nagy hallgatói létszámokkal. Diákjaim 25-30 százalékával lehetett érdemben dolgozni. A nagyobb többség diplomát akart vagy egyszerűen elszenvedte, hogy szülője oda küldte. És az egyetem végül is jó buli, van megfelelő társaság… A kommunikáció szak gyűjtőhelye azoknak, akik érettségiig még nem érlelték ki, hogy mit akarnak kezdeni magukkal. A pályaválasztás a családokban sokszor rábeszélést jelent és általában az dominál, hogy a szülőnek mi az elképzelése a gyerekről. Külföldön láttam példát arra, hogy az iskola külön program keretében segíti a szülőket abban, hogy fel tudják fedezni, mihez van tehetsége gyermeküknek, és hogy fejleszteni tudják azt.
Szerintem a jelenlegi felsőoktatási koncepció éppen nem a szeszélyes piaci szempontoknak való feltétlen megfelelni vágyást tükrözi. Fontos megkülönböztetni az aktuális piaci logikát egy társadalom hosszútávú érdekeitől. Kétségtelen, hogy Magyarország egyik legnagyobb betegsége a termelés leépülése az elmúlt húsz évben. Ezen sürgősen változtatni kell, különben nem lesz munka, nem lesz adó, nem lesz nyugdíj, nem lesz lehetőség gyermekvállalásra, akkor pedig nem lesz jövő. Ebből a fordulatból pedig elvárható – én, mint adófizető el is várom – hogy vegye ki a részét a közpénzből finanszírozott felsőoktatás (nyilván az egész oktatási rendszer) is. Ugyanakkor nem hiszem, hogy az egyéni tehetség kibontakoztatása és a társadalmi hasznosság antagonisztikus módon szemben állna egymással. Sőt, úgy vélem hosszútávon csak az a tehetség bontakozhat ki igazán, ami a kor sürgető szükségleteire válaszolva manifesztálódik. Példa gyanánt álljon, mondjuk Pázmány Péter, aki nyugatabbra élve biztosan filozófus lett volna. Magyarországon azonban a 17. században politikusnak kellett lennie. Nem hiszem hogy eltékozolta volna személyes talentumait.