Fiatalok Életige Köre – mégsem F.É.K., hiszen az evangéliumi életnél dinamikusabbat nehezen lehetne elképzelni, főleg, ha az találkozik az ifjúság kreativitásával…

Érdekes Chiara Lubich egyik írása. Azt fogalmazza meg benne, hogy Isten igéjét elsősorban meg kell szeretnünk. Csak utána ír a tettekre váltásról, persze nem elhanyagolva annak jelentőségét. Hiszen aki szeret minket, azt igyekszünk viszontszeretni. Isten elsőként szeretett, mi úgy tudunk válaszolni erre, hogy akarata szerint alakítjuk az életünket. De honnan vegyük a muníciót, hogy Istent az Ő akarata szerint szeressük? Célszerű az evangélium szavaihoz nyúlni. Szó szerint.

Néhány éve egy olyan folyamatos találkozási lehetőségen töprengtünk az egység lelkiségét élő fiatalokkal, ami nyitott a barátaink számára, egyszerre tartalmas és laza, mély és lendületes. Az élet igéje szinte tálcán kínálta magát, mint alap. Bele is csaptunk, egyelőre még nem a lecsóba, hanem a szervezésbe. Szegeden, Budapesten, Szombathelyen, majd Monoron is lépések kezdődtek. Az útkeresés időszaka után mára ki lehet jelenteni, hogy az igekörök egy olyan havi fix ponttá váltak, ahol lehetőség nyílik találkozni egymással, és az evangéliumi élet újdonságával, mindennapiságával.

Mégis, miért jó egy igekör? – kérdezhetnénk. Szerintem azért, mert segít Isten igéjének megértésében, és nemcsak valami szép dolgot hirdet, hanem bizonyítja az evangélium és a mindennapi élet szoros kapcsolatát. Segít jobban elmélyülni a hitben, de az egyetemes értékekben is. A három T (tanúságtételek, történetek, tapasztalatok) pedig örömmel töltenek el, mivel látom, hogyan működik társaimban a Szentlélek. A II. Vatikáni Zsinat úgy fogalmazott, hogy közösséggé kell válnunk, ahol a tagok felelősek egymásért. Tehát egyik fiatal felelős a másikért már azáltal, hogy miként éli az igét, hiszen ez életünk alapja.

Az ige aztán – jellegéből adódóan – kifelé forduló, aktív életre sarkall minket. Sportnapok, művészeti estek, mikulásozás, és persze szemétlevitel, gondos beágyazás, főzés a fáradtan hazaérkező lakótársnak, takarítás két tanulási blokk közti szünetben, beszélgetés egy hajléktalannal, odafigyelés a tanórán, a hal vizének cseréje az akváriumban, sörözés és beszélgetés egy hasonlóan szomjas rég nem látott ismerőssel… Sokféle tevékenység, a fiatalok sokféleségével. Nem tudunk egyből világot váltani, de Jézus is mindig „csak” azokat szerette, akik éppen mellette voltak. És nem úgy tűnik, mintha elfelejtették volna ezt a modellt az évszázadok alatt. Sőt.

Sokszor eszembe jut az a kis történet, ahogy a budapesti ifjúsági igekör elkezdődött. Különösen szép volt az élet igéje akkor szeptemberben: „Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá.” (Mt 6,33) Nem könnyű ebben hinni. Különösen akkor nem, amikor szó szerint az orrod előtt zárják be az üzletet, ahol az igekörhöz szükséges kellékeket be akarjátok szerezni, amikor az utolsó pillanatban kiderül, hogy a helységhez nincs kulcs (pedig hamarosan hatvanan érkeznek), amikor kiderül, hogy egyes részfeladatok felelősei nem állnak a helyzet magaslatán. Mit lehet ilyenkor tenni? A hit marad. A hit, hogy elég a legfontosabbra, Isten országának építésére figyelni még a kétségbeesés és a gutaütés határán is. És ami akkor személyesen nekem a legtöbbet jelentette, hogy nem egyedül éljük ezeket a nehéz, már-már kínos perceket. Együtt kerestük a megoldást. Nem tudunk világrengető heuréka-élményről beszámolni, de Isten párbeszédbe lépése kézzel fogható volt. Valaki megszerezte a szükséges kellékeket, valaki csapatot toborzott és az utcán elkezdték az előkészületeket. Csodával határos módon meglett a kulcs, minden feladatnak lett felelőse és végül szépen sikerült az első igekörös alkalom. Levonva a tanulságokat megértettük, hogy erre az alapra érdemes építkeznünk. Sokat segített az ige. Amikor Chiara Lubich két évtizeddel korábban rólunk, a Fiatalok az Egyesült Világért mozgalomról beszélt, aláhúzta, hogy az igére és az ebből fakadó aktivitásokra kell épülnie a fiatalok életének. Az elmúlt esztendők alatt rengeteg tapasztalatot szereztünk ebben és folyamatosan növekszünk, hiszen van hova felnőni.

Végezetül (folytatásként) elevenítsük fel a mostani hónap életigéjét: „Készítsétek elő az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” (Lk 3,4)

Neked hogy megy?

Gőbel Ágoston

www.ujifju.hu

Fotók: Sás Benedek

Új Város – 2011 november-december

aktuális – Genfest 2012

MIÉRT SZERETJÜK?