India költője
150 éve született és 80 éve hunyt el Kolkatában (Európában elterjedt nevén Kalkutta) az első nem európai Irodalmi Nobel-díjas, a bengáli irodalom legnagyobb XX. századi képviselője, Rabindranath Tagore író, költő, zenész. A hercegi származású Tagore tizen hat évesen adta ki első kötetét, amelyet még kb. 40 követett bengáli és angol nyelven, részben saját, részben mások fordításában. Filozofikus, időnként spirituális, a Nobel-díj indoklása szerint „mélységesen érzékeny, friss és gyönyörű versei, amelyeken keresztül – tökéletes technikával – gondolatait a nyugati irodalom részévé tette”, élő istenképről, a világ rendezett működésébe vetett hitről tanúskodnak.
A Brahma-Szamadzs (Teremtő Istenben Hívők Társasága) nevű vallási reformmozgalom tagjaként a hindu megújulás közepén találta magát, eltökélt szándéka volt, hogy a hindu védanta filozófiát és a nyugati istenfelfogást egyesítse. Személyében ötvözte a brahman műveltséget és a kaszton kívüliek érzéseit, verseiben máig Bengália minden lakója visszahallja saját gondolatait. Személyes ellentéteik ellenére Gandhi mellett a brit uralom alatt álló ország egyik szellemi vezetője is volt, aki – szintén békésen – kiállt az elnyomott India népéért; az 1919-es amritsari brit mészárlás elleni tiltakozásul például visszaadta brit lovagi címét. Számos utazása során 30 országba jutott el, köztük 1926-ban Magyarországra, Balatonfüredre is, ahol egy hétig gyógykezeltette magát, a tóparti – ma róla elnevezett – sétányon pedig fát ültetett.
Sudár Balázs
Új Város – 2011 július-augusztus
INDIA KÖLTŐJE