Az elmúlt fél év jelentős időszak volt az ország életében. Az EU soros elnökségi feladatainak ellátása mellett a legfontosabb Magyarország Alaptörvényének, az új Alkotmánynak a megalkotása.

Sok nép életében ismerünk alapvető „dokumentumokat”: ilyen a zsidók számára a kőtáblákra vésett tízparancsolat (ami a kereszténység révén az egész emberiségé lett), s bár nem ezzel egyenértékű, de mégis igen nagy becsben tartott nemzeti kincs Angliának a Magna Charta (libertatum, a Nagy Szabadságlevél 1215-ből, az angol alkotmányfejlődés egyik legfontosabb állomása), az USA-nak a Függetlenségi Nyilatkozat és az 1787-től máig hatályos Alkotmány.

Hazánk ún. történeti alkotmányának – az évszázadok alatt kikristályosodott jogi alapoknak – egyik legfontosabb törvénye II. András 1222-ben kiadott Aranybullája volt 1949-ig.

Az Alaptörvény olyan alapkő, amire épül az egész jogi felépítmény, olyan biztos pont, amivel összevetnek minden jogszabályt (törvényt, kormány-, miniszteri és önkormányzati rendeletet), vajon összhangban van-e azzal.

Az Országgyűlés az Alaptörvényt 2011. április 18-i ülésnapján fogadta el. Minden körülötte zajló vita ellenére szívet-lelket melengető olvasmány. Sok olyan elemet tartalmaz, amit sokan fontosnak tartottunk évek, évtizedek óta, s hiányoltunk a rendszerváltás hevületében korrigált ’49-es Alkotmányból.

  Egy törvény sokszor legfontosabb része a preambulum, hiszen ez fogalmazza meg a jogalkotói szándékot, ez segít pontosan érteni és alkalmazni a paragrafusokba tördelt előírásrendszert. Az alaptörvény talán legszebb része a Nemzeti Hitvallásnak nevezett bevezető.

A Hitvallás kellőképpen kiegyensúlyozott, hiszen pl. a kereszténység nemzetmegtartó erejének elismerése után (amit ezeregyszáz év történelme alapján aligha lehet vitatni) azonnal következik az ország különböző vallási hagyományainak megbecsüléséről szóló rész. Lényeges és különösen a 2004-es szégyenletes népszavazással összevetve örömteli a történelem viharaiban darabokra szakadt nemzet és annak szellemi egysége melletti állásfoglalás.

Az individualizmus szélsőséges értelmezésétől félrevezetett korunkban igen lényeges annak rögzítése, hogy „az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki”, továbbá, hogy „a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye.” Amikor a reklámok azt sugallják, hogy munka nélkül is meg lehet élni, sőt úgy a jobb, akkor nem lehet eléggé örülni e kijelentésnek. Sokak talán azt gondolhatják ennek hallatán, hogy véget érhet a segélyért való sorban állás, a segélyre alapozott élet. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az állam, az önkormányzatok, egyéb szervezetek és a tehetséges magánemberek hozzanak létre munkahelyeket szerte az országban.

Még sok-sok mondatot kellene és lehetne idézni, de meggyőződésem, hogy mindenkinek érdemes elolvasni, tanulmányozni az Alaptörvény teljes szövegét. Néhány rész azonban még mindenképp ide kívánkozik. A család évében örömteli annak kimondása, hogy „együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet”. Ez utóbbi talán EU-ellenesnek tűnhet valaki számára, de nem így van, mert a népek nagy közösségének olyan nemzetre van szüksége, amelyik ajándékozza egész sajátos, megismételhetetlen, egyedülálló kultúráját a többieknek (nem azokat próbálja utánozni). Az EU alapelvei közé nem véletlenül tartozik a kulturális sokszínűség megőrzése.

Nagy örömmel olvashatjuk, hogy „Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját”, vagy, hogy „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”, továbbá, hogy „tilos az emberi fajnemesítést célzó gyakorlat, …, az emberi egyedmásolás.”

Láthatjuk, hogy sok olyan deklaráció belekerült az Alaptörvénybe, ami egyezik keresztény értékrendünkkel, az Egyház tanításával. Két dolgot ajánlok ezzel kapcsolatban a tisztelt olvasó figyelmébe: az egyik, hogy ezt ne diadalként éljük meg, hanem feladatként, hiszen a magzati élet védelme nem merülhet ki sose az abortusz tilalmában, sem az azt végzők elítélésében, hanem elsősorban a nehéz helyzetben lévők felé nyújtott segítséggé, biztos hálóvá kell válnia, ahol mindenki segítséget remélhet és kaphat, ha az élet feladatai meghaladják lelki és/vagy testi erejét. Ugyanígy a házasság férfi és nő életközösségeként való meghatározása se válhat ítéletté azok felé, akik másként gondolják vagy élik. A másik, hogy segítse a törvényhozókat jelenlegi és jövőbeli munkájukban, hiszen az Alaptörvény után, annak alapján most következik az ún. sarkalatos törvények megalkotása (majd a többi törvény és egyéb jogszabály Alaptörvényhez igazítása), s mint tudjuk, a részletekben rejlenek sokszor a buktatók.

Az Alap megvan, közös munkával erre kell és lehet építeni egy értékes közös jövendőt.

Fotó: Papp Gábor

törvényhozás

Európa újraalapítása Magyarországgal kezdődik?

Ezzel a címmel jelent meg egy francia keresztény politikus, Élizabeth Montfort írása 2011 áprilisában. Az europarlamenti képviselő részletesen elemzi és méltatja az új magyar alkotmány alapvető pontjait. A keresztény gyökerekre emlékeztető preambulum negatív fogadtatása csodálkozásra készteti, mivel „az Európai Unió Alkotmányának megszerkesztésekor Franciaország kivételével minden tagállam elfogadta a hivatkozást keresztény örökségünkre”, amely „nem vélekedés kérdése, hanem történelmi tény.”

Kiemeli, hogy a házasság intézményének a védelme „szellemiségében az Emberi jogok nyilatkozatát követi, és ellenáll a nyomásnak, hogy vezesse be az azonos neműek közötti házasságot. Megszövegezése viszonyítási pont marad minden államnak.”

Forrás: Fondation de Service Politique (Paris)

Fotó: Vizsolyi László

Új Város – 2011. július-augusztus