Néhány egyetemi hallgatótól indult el a dél-koreai Ulszanból a szolidaritásnak az folyama, mely sokaknak reményt ad a koronavírus idején. Caritas Lee egyetemista vallomása.

A koronavírus miatt nemrégiben számos egyetem kényszerült arra, hogy módosítsa a tanév rendjét. Amikor beléptem az egyetem weboldalára, hogy megnézzem, hogyan változott az oktatási rend, megláttam egy értesítést, amiben arra hívtak meg mindenkit, hogy rendezzünk gyűjtést, és az egyetem nevében küldjük el majd a rászorulóknak, amit sikerült összegyűjtenünk. Addig 1595 emberről állapították meg az országban, hogy megfertőződött a vírussal és mivel kis adományokat kértek, úgy gondoltam, hogy 15 950 wont adok (3700 Ft).

Ezután viszont csodálatos dolog történt. A gyűjtés már az első napon elérte a kitűzött célt, egymillió wont (230 ezer forintot), amelyet oda is adtunk az egyházmegyei kórháznak, az ezt követő napon pedig már tízmillió wonnál is több pénz gyűlt össze (2 millió 300 ezer forint).

Senki nem számított ekkora összegre, sem a szervezők, sem az adakozók.

Ezután az adakozásban részt vevő hallgatók létrehoztak egy chatszobát, hogy megbeszéljék, hogyan használják fel az összegyűlt adományokat, és úgy döntöttek, hogy március 3-ig meghosszabbítják a gyűjtést, és a pénzt a tegui egészségügyi ellátórendszernek ajánlják fel, ahol jelenleg a legsúlyosabb a helyzet. A következő napra az adományok összege már meghaladta a 20 millió wont (4 millió 600 ezer forint), azóta pedig már egy harmadik gyűjtést is rendeztek, amelyben 25 millió won gyűlt össze, így a teljes összeg 46 millió won lett (10 millió 700 ezer forint).

De a csodának ezzel még nem lett vége. Miután hallották a híreket, a már végzett egyetemisták és az oktatók is elkezdtek részt venni a gyűjtésben, és nagyon sok újságcikk jelent meg az egyetemről. Ezután sok másik egyetem is, többek között a kvangdzsui Goryeo Katolikus Egyetem is csatlakozott a kezdeményezéshez, és elkezdtek gyűjteni a koronavírusos betegeknek.

Természetesen az ilyen súlyos helyzetekben először az aggodalom uralkodik el az emberek között és ellenségeskedés alakulhat ki. De szerintem többen vannak a világon a nagylelkűek:

Az önkéntes orvosok és ápolók, akik elmentek Teguba, hogy adják a maguk részét, vagy az ingatlantulajdonosok, akik nem kérik el a havi albérleti díjakat, és olyanok is, akik ételt visznek azoknak, akik nem hagyhatják el otthonukat. A mi gyűjtésünk is csak egy kis összeget tűzött ki, 500 ezer wonnal (115 ezer forint), de a kezdeményezés megmutatta, hogy mennyi embernek van nagy szíve a szenvedők iránt. Imádkozom azért, hogy a jóakarat gyorsabban és általánosabban terjedjen el az országokban, mint maga a vírus.

Forrás: Fokoláre Mozgalom
Fordította: Szeles Ágnes
Fotó: Pixabay