Minden az enyém, amiről csak képet készítek? Manapság a fényképező funkció minden telefon sajátja, már nem csak hivatásos fényképészek vagy művészek, hanem bárki bármikor fényképezhet. Akár 2000 képet is ellőhetünk egy nap mondjuk a Riviérán vagy a Copacabanán. A fotók egy része a közösségi oldalakon landol filterezve, hiszen egyik elsődleges célja a dokumentálás, a státusszimbólum bizonyítása: én itt jártam, megenged­hetem magamnak, ennyire jól érzem magam. De a legtöbb kép csak a tárhelyet foglalja, a kutya se néz rájuk többet. Nem is csoda: olyan mennyiség készül, ami már befogadhatatlan.

Több reklám is próbálta már fölhívni a tár­sadalom figyelmét: ne csak a kis nyíláson, képernyőn keresztül, de a saját szemével is élje át a (tucattá vált) látványt! A fiatal korosztály egy egzotikusabb kiruccanás után talán már nem is találja olyan vonzó­nak az otthoni kiserdőt, a szép felhőket a vonatablakból, a szomszéd ház szeces­sziós ablakait… Már nem is vesszük észre a szemet gyönyörködtető apróságokat, ha állandóan „fogyasztjuk” a látványossá­gokat. Igaz, ezekből a látványosságokból is sokkal több belénk ivódik, ha hagyunk időt magunknak elmélyülni, földolgozni. Negyven éve az ember ritkán mehetett külföldre, sokkal élénkebbek az emlékek abból az időszakból, mert megbecsült volt az utazás, és azt követően évekig lehetett min nosztalgiázni. Ehhez képest én magam már húsznál is több országban jár­tam! Viszont amióta lustaságból és elvből nem fényképezem, az én memóriakocká­im is sokkal élesebbek, meghittebbek. Ha már fényképezésre adom a fejem, szeret­ném megfontolni, miről készítek képet. Leggyakrabban a felhők, az ég és a Nap vagy a Hold viszonya szokott megragadni, ezeket olykor a fejemben raktározom, máskor alkalmam nyílik meg is „örökíteni”. A kép azonban sokszor nem adja vissza azt, amit személyesen nyújtott számomra a nézőpont. S bár „megörökítés”, semmi sem tart a földi világban örökké, a fénykép megfakul, a memóriakártya meg véletle­nül letörlődik vagy megsemmisül…

Néha eszembe jut, hogy be kellene szereznem egy tekercses fényképezőgé­pet, hogy a majdani családi albumunkba értékes és kiemelt képek kerülhessenek, melyeket befogadható mennyiségben lehet megmutatni az utókornak.

Antal Gergely

Új Város 2019/3. május–június

Fotó: www.lifewire.com