2018 a műanyagok éve volt, legalábbis abban az értelemben, hogy rekordmennyiségű cikk jelent meg a hazai és világsajtóban az úszó műanyagszigetekről, a mikroműanyagokról, a zöld szervezetek figyelemfelhívó akcióiról a műanyagzacskókkal kapcsolatos problémák súlyosságára. A közvélemény haragja azonnal rázúdult a gyártókra, mint főbűnösökre. Tényleg ki lehet jelölni egyetlen bűnbakot? Cikkünkben műanyagipari szakemberek véleményét kérdeztük meg a jövő feladatairól.

Soós Rita

Mik is azok a műanyagok és mitől annyira népszerűek?

Dr. Ramani Narayan biopolimer kutató professzor, Michigani Egyetem. A biobázisú vagy megújuló forrásból származó műanyagok (biopolimerek) hatékony előállításához elsősorban kukorica, szójabab vagy cukornád szükséges. Az ellenzők tábora feszültséget lát a globális élelmiszer-ellátás, a növekvő terményárak és a biopolimerek előállítása között. Ön hogyan látja ezt a kérdést? A biobázisú műanyagok a polimerek azon csoportját képviselik, amelyben a polimer molekulában lévő szén növényi biomasszából származik, ami lehet gabona, erdészeti anyag, alga, gomba. Azt gondolom, hogy az Ön által is megfogalmazott állítás a legnagyobb tévhit. Világbanki adatok alapján 1.4 milliárd hektár megművelhető földterület van, ha a legelőket is beleszámítom 5 milliárd hektár. Az ipar globális szinten 300 millió tonna műanyagot állít elő évenként. Ha a hagyományos műanyagokat egy az egyben kukoricakeményítőből előállított biopolimerekkel helyettesítenénk, ez a teljes mezőgazdasági földterület 1%-át venné igénybe. Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy jelen pillanatban a hagyományos műanyagok csupán 1-2%-a váltható ki biopolimerekkel az eltérő mechanikai tulajdonságok miatt, a biopolimerek előállításához 0.01-0.02% mezőgazdasági terület szükséges világviszonylatban. Termőföld illetve élelmezési kérdések leginkább akkor merülnek fel, ha az elemzésbe belevesszük a bioüzemanyagokat is.

A műanyagok – ahogy a nevük is mutatja – mestersé­ges úton előállított vagy átalakított anyagok. Kémiai szerkezetüket tekintve olyan óriásmolekulák, amelyek egy vagy legfeljebb néhány egyszerű alapegység láncba vagy térhálóba történő kapcsolódásával jönnek létre: szakszóval polimerek. A kőolaj-, földgáz-, szénalapú műanyagok páratlan funkcionális tulajdonságokkal (sokoldalú, tartós, könnyű) és kiváló ár-érték aránnyal rendelkeznek, ezért is van kiemelkedő szerepük a cso­magolástechnikában, építőiparban, autóiparban, orvos­technológiában, elektronikában csak, hogy a leggyako­ribb felhasználási területeket említsük. Ugyanakkor az utóbbi évtizedben kezdett rádöbbenni az emberiség, hogy a műanyagok a bioszféra szinte minden részébe eljutottak, sokszor olyan mértékben elaprózódva, hogy kiszűrésük, összegyűjtésük mai technológiánkkal elkép­zelhetetlen feladat.

Globális előrejelzések

1964 óta a műanyagtermelés húszszorosára nőtt, és valószínűsíthető, hogy – a jelenlegi trendek fennállása mellett – felhasznált mennyiségük a következő 30 év­ben megháromszorozódik, ami többek között az óceá­nok műanyag-szennyezettségét is drasztikus mértékben növelheti, amennyiben elmaradnak a szükséges intézke­dések. A táplálékláncon keresztül az egész emberiséget érintő problémahalmaz van kialakulóban, és egyelőre felbecsülni sem tudjuk, hogy lesznek-e, és ha igen, milyen hosszútávú hatásai lesznek a műanyagrészecs­kék emberi szervezetben történő felhalmozódásának.

Ehhez társul még 2025-re 2,2 mrd tonna/év települési hulladék, aminek a kezelése elsősorban az alacsony jövedelmű országokban szintén várat magára. Figye­lembe kell venni azt is, hogy rövid időn belül sem Afrika, sem Ázsia nem lesz már az európai hulladékműanyagok újrafeldolgozásának a centruma. Emiatt erőteljesebb igény jelentkezik mind a környezetvédelem, mind a hul­ladékgazdálkodás területéről a probléma kezelésére.

Dr. Prof. Pukánszky Béla akadémikus, kutató professzor (BME) Professzor úr, műanyagokkal foglalkozó vegyészmérnökként Ön hogy látja, milyen intézkedések szükségesek ahhoz, hogy Magyarországon a műanyagkérdést megoldjuk? Magyarországon, mint minden fejlett és közepesen fejlett országban, a műanyagok felhasználása jelentős, 7-800 ezer tonna évenként és ez a jövőben sem fog csökkenni. Ennek megfelelően a műanyaghulladék mennyisége is nagy, tehát a kérdéssel foglalkozni kell. A zacskók, szívószálak és fültisztító eszközök betiltása nem megoldás, mivel ezek a teljes műanyagfelhasználásnak csak töredékét teszik ki. Egyébként sincs értelme a tiltásnak, különösen úgy, hogy nincs kéznél az adott termékek helyettesítésére a megoldás. A biopolimerek alkalmazása a jövőt jelenti, és a fejlettebb országok egyértelműen ebbe az irányba mennek, de ez nem jelent sem rövid-, sem pedig hosszútávú megoldást a hulladékproblémára, mivel biopolimerek a teljes műanyagfelhasználásnak csak néhány százalékát teszik ki még évtizedek múlva is. Az olcsó tömegműanyagok még sokáig dominálni fognak a piacon olcsó áruk és kiemelkedő teljesítményük miatt. Ennek megfelelően a műanyaghulladékok problémájával minden szinten foglalkozni kell: 1. Oktatással kell fejleszteni a társadalmi tudatot, hogy az emberek ne dobálják el a hulladékot. 2. A jelenleginél lényegesen hatékonyabban kell szervezni a szelektív hulladékgyűjtést és ebbe a lakosságot sokkal jobban be kell vonni. Nem csak a PET palackot, hanem minden műanyagot be kell gyűjteni. 3. Anyagilag is támogatni kell azokat a vállalatokat, akik a hulladékok válogatásával, tisztításával és újrafeldolgozásával foglalkoznak. Nem megoldás a jelenlegi gyakorlat, hogy a termékdíjat egyéb célokra használják fel és nem a hulladékprobléma megoldására. 4. A hulladékkezelés komplex probléma és nem szorítkozhat a termékdíj kiszabására. 5. Támogatni kell a hulladékból készült új, innovatív megoldások és termékek fejlesztését és anyagilag is támogatni kell azokat pl. fejlesztési támogatással, adókedvezménnyel stb. Azt gondolom, hogy a műanyaghulladékok kezelése műszaki szempontból megoldható.

Oxoműanyagok és komposztálha­tó biopolimerek: valóban megoldás a műanyagproblémára?

Az elmúlt 40 év során a csomagolástechnikában for­radalmi változás ment végbe. A műanyagipar élen járt a fejlődésben, és a csomagolóipar hamarosan önálló iparággá nőtte ki magát. A csomagolóanyagok globális részaránya a műanyagiparon belül: 25%, Magyarorszá­gon 40%.

A műanyagok eredetük szerint lehetnek

• fosszilis alapúak
• vagy megújuló, biobázisú forrásból származóak (pl. cukornádból, kukoricakeményítőből),

illetve lebomlás szempontjából

• biológiailag lebomló (komposztálható)
• vagy nem lebomló végűek.

A megújuló forrásból származó műanyagok nem feltétlenül bomlanak le (!), illetve a fosszilis (kőolaj-) alapú műanyagok is lehetnek lebomlóak. Ha például a biobázisú polietilénhez speciális adalékokat adnak, akkor vegyileg felaprózódnak ugyan, és szemmel nem látható méretű polimerláncok keletkeznek, de nem elé­gítik ki a komposztálhatóság követelményét Ezek az ún. oxo-műanyagok, amelyek szétmállanak ugyan, de nem bomlanak le. A kőolajalapú PCL (polikaprolakton) vagy részben kőolajbázisú műanyagok (pl. ecovio®) viszont teljes egészében komposztálhatóak. Számos tanulmány megerősíti, hogy a valódi komposz­tálható szemeteszsákok rendeltetésszerű használata jelentősen hozzájárulhat a háztartási hulladék gazdasági hasznosításához, például növelheti a mezőgazdaságban használt, foszfátokban gazdag értékes komposzt men­nyiségét, vagy a biogázüzemek működéséhez szükséges organikus hulladék begyűjtését segíti elő. Ugyanakkor a műanyagipari és a hulladékgazdálkodási szakembe­rek ma már egyetértenek abban, hogy a komposztál­ható biopolimerek csak részmegoldást jelentenek a műanyagproblémára és kifejezetten károsak az óceáni szennyezés szempontjából, ha az emberek azt a követ­keztetést vonják le maguknak, hogy korlátlanul szen­nyezhetik tovább a környezetet. Jelentőségük leginkább a szerves hulladékok visszaforgatásában, valamint a gyógyászati célú hasznosításukban van.

A megoldás kulcsa: körforgásos gazdasági modell és új fogyasztói szemlélet

Valószínűsíthető, hogy a műanyagok még hosszú ideig az életünk részét képezik. Ezt a helyzetet hivatott kezelni a körforgásos gazdasági modell, amely a „vedd meg–hasz­náld–dobd el” szemléletet alakítja át oly módon, hogy az anyagokat életciklusuk végén nem vezeti ki a rend­szerből, hanem újra a gazdasági körforgás részévé teszi a „hulladékból alapanyag” vagy „bölcsőtől a bölcsőig” elv alkalmazásával.

Bizakodásra ad okot, hogy a modellt gyakorlatilag az összes gazdasági és társadalmi szereplő támogatja a mul­tiktól kezdve az Európai Unión és az oktatás világán át a fogyasztóig, és egyre több előremutató kezdeményezés lát napvilágot. Kifejezetten pozitív és figyelemreméltó a civil szervezetek szerepe, akik kezdeményezéseikkel ma már komolyan tudják a politikai és ipari döntéshozókat is befolyásolni, de azt is tudatosítanunk kell, hogy mivel a műanyagprobléma sokáig az életünk része lesz, mindenki szerepvállalása szükséges a megoldáshoz. Az is nyilván­való, hogy ha nem fogyasztunk reális szükségleteink felett, hulladék is jóval kevesebb keletkezik. Ez viszont már az egyéni és a közösségi felelősség szintje. Érdemes átgondolni tehát, hogy a több száz millió tonna éves szinten keletkező műanyaghulladékban a saját részünk is benne van, műanyagot preferáló vásárlásainkkal pedig mi magunk vagyunk azok, akik az ipart ezeknek az anyagok­nak a további termelésére ösztönözzük.

Dr. Demjén Zoltán BASF regionális értékesítési vezető 2019. január végén jelentették be a Szövetség a műanyagszennyezés megszüntetéséért világméretű kezdeményezést 1,5 mrd dolláros induló tőkével, amit multinacionális cégek – többek között a BASF – hoztak létre. Igazgató úr, mi ennek a kezdeményezésnek a jelentősége? A szövetség létrejöttét 26 globális vállalat kezdeményezte és eddig több mint 2000 cég jelentette be csatlakozási szándékát. Korábban soha nem volt még ehhez hasonló kezdeményezés, ami ilyen nagy számban és globális lefedettségben mozgatta meg a gyártó cégeket egy igen fontos és jó ügy érdekében. A projekt méretét, pénzügyi erőforrásait, földrajzi kiterjedését illetően páratlan kezdeményezésről van szó tehát. Ahogy az óceáni műanyagszennyezésért sem egy vagy néhány szereplő felelős, ugyanúgy a megoldáshoz is sokunk összefogása szükséges. A csatlakozók nagy száma örvendetes, de ez önmagában nem elég. Meg kell teremteni azokat a struktúrákat, amelyek a jó gyakorlatok és technológiai megoldások terjedését segítik. A szennyezés nagy részéért azok az afrikai és ázsiai országok felelősek, ahol hiányzik a hulladékszállítás és feldolgozás. A program részben hulladékgazdálkodással kapcsolatos technológiai megoldásokat szeretne finanszírozni, másrészt kormányokat, üzleti vállalkozásokat és közösségeket mozgósító felvilágosító programokat. Továbbá vegyipari piacvezetőként a saját hozzájárulásunkat is bemutatjuk a körforgásos gazdasági modellhez. Cégünk a meglévő jó gyakorlatok mellett új programot indított, aminek a központjában a kémiai reciklálás áll. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy a szakszerűen összegyűjtött műanyaghulladékot vegyi eljárással olajszerű folyadékká bontják le, majd a következő lépésben olyan monomer molekulákká alakítják át, melyek kiinduló építőkövei az új műanyagoknak. Tehát a hulladékból értékes alapanyag keletkezik, – és pontosan ez a körforgásos gazdaság lényege!