igenlét

Egy nap, amikor az iskolába mentem, egy banda megtámadott az aluljáróban. Megrugdostak, ököllel ütöttek, és a földre kerül­tem. A mobiltelefonomat akarták megszerezni. Amikor elmentek, nem tudtam felkelni a testemben és a lelkemben érzett fájdalomtól. Azt kérdeztem magamtól: „Miért pont engem?” Egyre nőtt bennem a harag. Az iskolában elmondtam néhány társamnak, ami velem történt, de senki sem értette meg a fájdalmam, nagyon rosszul esett. Éjszakákon át álmatlanul sírtam haragomban, miközben filmszerű­en újraéltem az aluljáróban történt jelenetet. Csak később tudtam elmondani azoknak a barátaimnak, akik hozzám hasonlóan az evangé­liumot élik, és ők segítettek, hogy megtegyem, amit eddig lehetet­lennek tartottam: megbocsátani a támadóimnak. Amikor a bíróságra mentem az azonosításra és a per­re, megbocsátás volt a szívemben, és nehézség nélkül a szemükbe tudtam nézni.

T. Minuta blogjáról – Olaszország

Forrás: focolare.org

Fordította: Horváth Viktória